| Hadházi Dániel | (2023. április 2.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
A múlt héten Rab Zsuzsa ‘Parafrázis’ című nagyszerű költeményét küldtem Nektek. Erre a hétre egy másik parafrázis, Arany János ‘Hasadnak rendületlenül’ című verse az ajánlatom.
Arany ezt a versét, mely nem más, mint Vörösmarty ‘Szózat’-ának parafrázisa, 1880 körül, kevéssel halála előtt írta.. Mikor először találkoztam Aranynak ezzel a versével, megdöbbentettek annak ironikus hangvételű első sorai. Azokat a Kölcsey ‘Himnusz’-ával azonos rangú ‘Szózat’ sértő kicsúfolásának gondoltam. Ahogy azonban tovább olvastam, illetve hallgattam a verset, úgy vált mind világosabbá, hogy Arany szándéka nem a gúnyolódás. Ő az irónia fegyverét használva mondja el véleményét az akkori közállapotokról. A kiegyezésről és arról a világról, ahol a parasztporták tisztaszobáinak falán ott lógott egymás mellett Kossuth Lajos és Ferenc Jóska bekeretezett arcképe. Az élettől már semmit sem váró, életét összegző Arany így láttatja és kéri számon a daliás időkhöz képest elkorcsosultnak tartott kortársaitól a hősök egykori dicsőségét… …
Ha az öregedő Arany ilyennek látta kortársait, akkor rólunk, ma élő magyarokról vajon mit írna. Valószínűleg jobb, hogy ezt nem tudjuk. … Méghogy egy majdnem 150 évvel ezelőtt írott vers nem tud a mának szólni?!
Arany János: Hasadnak rendületlenül – Janik László
Dani