| Hadházi Dániel | (2020. április 26.) |
A múlt héten a magyar kultúra ápolásának fontosságáról mondtam el néhány gondolatomat. Ma is ezt a témát folytatom. Ezúttal a kortárs magyar irodalom „jobbiknak” tartott felével ismerkedjünk meg. Valljuk be, nem nagyon ismerjük őket, nem figyelünk oda rájuk, pedig ezzel óriási hibát követünk el, sőt a jövőt is veszélyeztetjük.
A következőkben hallgassatok meg néhány, manapság legtöbbre értékelt kortárs magyar költő és író – férfiak és nők – művei közül párat. Valamennyi alkotó mindenféle irodalmi díjjal elismerve, vállon veregetve, kitüntetve. … Többek közt ezekért a művekért is. … Ha nem ápolnánk a valódi értékeket, bizony ez – és csak ez – lenne hamarosan a magyar kultúra.
Parti Nagy Lajos: Előrébb vagyunk – Patkós Márton
Závada Pál: Kigyullad a nézőtéri fény – Polgár Csaba
Lackfi János: Szabad a vers! (Petőfi Sándor: István öcsémhez című versének parafrázisa) – a szerző előadásában
Karafiáth Orsolya: Fehér – Benkő Nóra
Karafiáth Orsolya: Mese a lányról, aki egyszer tényleg beteg lett – A szerző előadásában
Varró Dániel: Feleségem, ha felmegy a fészbukra – Epres Attila
Varró Dániel: József Attila Születésnapomra parafrázis – a szerző előadásában
Kukorelly Endre: Parfé – Gálffi László
Erdős Virág: A reggel – Mácsai Pál
Erdős Virág: Ha majd – a költő előadásában (2013 – MILLA tüntetés)
Erdős Virág: Édes hazám – a költő előadásában (2014 február – Tüntetés a nők jogaiért)
Fenyő Miklós után szabadon, tegyünk fel mi is néhány kérdést. Fenyő a twist kapcsán annak idején egyik dalában azt kérdezte vajon mit szólna ehhez Chopin és Liszt, én pedig – e verseket hallgatván – azt kérdezem, vajon mit szólna ehhez Balassi, Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Madách, Vajda János, Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, és a többiek mind? …. Mert, ha hiszitek, ha nem, ezek költők. Mai magyar költők! … De vajon egy valamikori önképzőköri diák nem tudott volna legalább ugyanilyen színvonalú műveket kisajtolni magából? Ezek mindannyiunk legnagyobb problémái? Ma erről szól a világ? És nekünk csak ennyi hozzátenni valónk van az egészhez? Ezzé a tudat alatti indulattá válhat a gondolat és az érzelem? Ezt lehet csinálni a lírából? … Vajon miben gyökerezik ez a „magas művészet”? Mert, hogy az nem tekinthető a korábbi magyar irodalom szerves folytatásának – számomra – teljesen nyilvánvaló.
A feltett kérdésekre adott választ – legalábbis részben – sejteni engedi az alábbi két zenei melléklet. Elsőként Erdős Virág: Én vétkem – című megzenésített versét hallgassátok meg a szerző és a hallgatóság közös előadásában. Ezúttal nem annyira a dallamra, bár arra is, hanem sokkal inkább a szövegre, de különösen a hallgatóságra szeretném felhívni a figyelmet. mely már önmagában is sejtet valamit a lényegből.
Egy másik zenei „mű”, mely a mai „progresszív” művészet lényegét nemzetközi szintre emelve mutatja be, Lényegében ugyanazt, mint amit a korábbiakban példaként hozott magyar „alkotások”, csak – a nemzetközi szinthez méltóan – nagyobb stílűen: Íme Yoko Ono performansza 2010-ből egy kortárs művészeti kiállításon.
… És megtapsolják őket — ott is és idehaza is!!!
Ezért kell hát nagyon vigyázni a magyar kultúrára! Nehogy ezek kiirtsák és elfelejtessék velünk azt! Nehogy értékeinket ósdinak és idejétmúltnak bemutatva helyébe állíthassák az efféle műveiket!
Dani
| Pados Enikő | (2020. április 26.) |
Kedves Dani,
ha nem Tőled kapom, törlöm az első perc után. Igazad van, valahogy meg kellene őriznünk a szépet. Gondolod, a mai ifjúságnak ez tetszik? Szerintem van egy kis „művésznek” mondott klikk, esetleg nekik. FERTELMES.
Azért köszönöm, hogy betekinthettem a mai modern magyar „irodalomba”.
Várom a jövő vasárnapot,
szeretettel, Enikő
| Hillier István | (2020. április 26.) |
Kedves Dani !
A névsort olvasva, először megrettentem, mert a legtöbbjük nekem politikailag nem elviselhető.
Végig hallgatva őket, megállapítom, hogy a szerzőiknek nem is a legirritálóbb műveit választottad ki, ezek még elviselhetőek, nem az irodalom csúcsai, de legalább nem vállalhatatlanul gusztustalanok, az Erdős lány utolsó két verse, na az tiszta libsi gyűlölködés. Nomen est omen!
Mi ma a magas irodalom, nem tudom, persze ismerek politikailag nekem tetsző költőket, Őket olvasom, ezeket nem annyira.
Lackfit sem igazán kedvelem, de legalább nem ellenség, csak költő.
Összefoglalva, ezen versek alapján nem temetném a magyar kultúrát, lesz amelyik túléli szerzőjét, a legtöbbnek egyetlen haszna, hogy fizettek érte és azonnal vagy legkésőbb egy emberöltő után elfelejtik. A költőnek is meg kell élni valamiből. Mondjuk ordót egyikért sem osztanék nekik.
Barátsággal üdvözöllek, István
PS: Egy jó hír: A héten megszületett a kilencedik unokánk, kisleány, Sarolta nevet kapott.