| Hadházi Dániel | (2024. április 28.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Az erre a hétre szánt küldeményem nem vers, hanem egy, talán Mindannyiótok által jól ismert novella, Móricz Zsigmond ‘Hét krajcár’-ja. … Ahhoz, hogy a kultúra éljen, megmaradjon, ne felejtődjön, ne kopjon el, néha még a jól ismert műveket is újra kell olvasni. Ez az újraolvasás nem csak az előbb elmondottak miatt fontos, de azért is, mert közben mi magunk is már öregebbek lettünk, gyarapodtunk élményekben, élettapasztalatokban, és ma már másképp látjuk, értjük a valamikor leírt és olvasott szöveget. Így vagyok most én is a ‘Hét krajcár’-ral. Láttatták azt már számomra az elmúlt idők társadalomkritikájának, az egykori úri Magyarország keserű korrajzának. Igen, ezek mind benne vannak a műben. Móricz ezeket is érzékelteti, de nem csak ezeket. Én most Sinkovits Imre avatott előadásában újra hallgatva ezt a novellát, nem a szegénység miatti elkeseredettséget, a társadalmi problémákat, hanem az ajándékba kapott emberi életnek a társadalmi helyzettől függetlenül – lehet, még ha egy-egy rövid pillanatra is csupán – de mégis mindenki által megélhető természetes örömére döbbentem rá. … Talán ezt az életszemléletet nevezik tisztes szegénységnek. Ezt a sokféleképpen látható csodát, az élet egészét burkolja szavakba az irodalom, különösen akkor, ha azt a szavak és az irodalmi ábrázolás oly nagy művésze teszi, mint Móricz Zsigmond.
Móricz Zsigmond: Hét krajcár – Sinkovits Imre
Dani
| Csiba József | (2024. április 28.) |
Kedves Dani!
Nagyon köszönöm!
Nagy vagy! Sinkovits a kedvencem! Különösen az Arany – balladák az Ő előadásában. Ez is nagyon kedves hangfelvétele.
A Te ismertetőd is kitűnő! Gratulálok Neked!
Üdvözöllek:
Jóska