Heti vers – 18./2025

Hadházi Dániel   (2025. április 27.)

                                                                                          

Tisztelt Levelezőtársak!

Egy héttel Húsvét után, ezen a vasárnapon is még mindig – legalábbis látszólagosan – egy újabb húsvéti és vallásos témájú írást ajánlok figyelmetekbe. Ez a mű Karinthy Frigyes ‘Gecsemáné’ című novellája.  … 

Karinthy Frigyes: Gecsemáné – ismeretlen előadó

Meghallgatva a novellát, nem mehetünk el szó nélkül annak tartalma mellett.  A szakrális helyszín és az ismerős történet ellenére, Karinthynak ezt az írását én magam képtelen vagyok indulatok nélkül minősíteni  Azt nem csak az írói szabadság gondolati játékának, hanem szándékosan kételyeket ébresztő, sőt, egyenesen vallás ellenes műnek tartom. Ez a novella az  ember-isten apoteózisa, maga az eretnekség. … 

Az Olajfák hegyén a Gecsemáné kert az a hely, ahová a Nagycsütörtöki utolsó vacsora után éjszaka Jézus a tanítványaival visszavonul imádkozni. Jézus a rá váró szenvedésekre gondolva imádkozik, a tanítványok tőle távolabb mélyen alszanak, Júdás pedig Jézus elárulása ügyében kopogtat Kajafás főpap házának ajtaján. … A novella egy hosszú levél, melyet Jézus,  – de nem az emberré lett Isten, hanem egy, varázslatos képességek birtokába jutott hús-vér földi ember – ír legkedvesebb tanítványának, a 12 apostol egyikének, Jánosnak. Jézus neve – jellemző módon és szándékosan – nem is jelenik meg  a műben, csupán a helyszín és a körülmények teszik nyilvánvalóvá kiről van szó. Az írásban ugyanígy, egyetlen szó sem esik a hitről, az Istenről, az isteni tervről, a megváltásról, a bűnök eltörléséről, a hívő emberekről a bűnüket a hit által lemosni képes isteni vérről, e vérnek engesztelő hatásáról, csupán az emberi halálfélelem legyőzéséről, illetve a halálfélelemtől való megszabadulás, mint az örök élet „trükkös” lehetőségéről. A valóság helyett a látszatról, az illúziókról. Karinthy a valódi feltámadás helyett is csak a feltámadás illúziójáról beszél,  mert szerinte az illúzió csodája nagyobb csoda, mintha a csoda valóban megtörtént, azaz valósággá vált volna, Az ember-Jézus ebben a műben ezt az illúziót kínálja „egyetlen üdvözítő” megoldásként a valódi feltámadás hite helyett. … Nincs Isten, nincs Sátán – csak a földi ember és az ő illúziói léteznek  Karinthy szerint. „Az én vagyok az út, az igazság és az élet, Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (János 14.6) – Karinthynak ez a műve e Jézusi mondás durva kiforgatása. 

Elfogadom, ha Húsvét közelségében, illetve alig egy héttel Ferenc pápa húsvét hétfői halála  után néhányan közületek talán még meg is botránkoznak e heti választásomon. Nem botrányokozás volt a célom Karinthy ezen novellájának bemutatásával. Sokkal inkább az, hogy mindannyian megtudjuk – különösen a múlt heti versküldeményem szerzőivel összehasonlítva – ki kicsoda a magyar irodalomban. Még az olyan nagy tehetségű, sőt, zseniális mesterekről is lehullik a lepel, mint amilyen például Karinthy Frigyes volt 

Dani