| Hadházi Dániel | 2026. április 26. |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten maradjunk még mindig Platónnál, illetve Szókratésznél, és hallgassuk meg Platón ‘Szókratész védőbeszéde’ című művéből a halálra ítélt Szókratésznek az utolsó szó jogán a bíráihoz intézett szavait.
Platón: Szókratész védőbeszéde (részlet) / Az utolsó szó jogán
Talán nem is olyan nehéz a 2500 évvel ezelőtt élt bölcs szavait – persze természetesen azoknak csak a szellemi lényegét – a mai korunk történéseihez, viszonyaihoz igazítani. Szókratész dilemmája az egyéni bölcs és az arctalan tömeg vélekedésének konfliktusa. Milyen feltételek mellett kerülhet e kettő összhangba egymással? A bölcs és erényes embert ugyanis a ‘daimonion’ és az ‘arete’ irányítja, addig az arctalan tömegnek nincsenek ilyen tulajdonságai.
A ‘daimonion’ görög szó pontos fordítása, jelentése ‘szeni szellem’, belső ‘isteni szózat’; a mi fogalmaink szerint a lelkiismeret, mely belülről – isteni figyelmeztetésként működik a lelkünkben.
Az ‘arete’ görög szó jelentése pedig ‘tökéletesség”, ‘kiválóság’; ‘erény’, Azaz az ‘arete’ a létezésnek erkölcsi és fizikai tekintetben egyaránt a lehető legtökéletesebb formája.
Mindezek után még egy megjegyzés Szókratész igazának alátámasztására. Ez pedig a nagy görög bölcs halála után néhány évszázaddal későbbi korból származó latin közmondás , a ‘Vox populi vox dei’ – magyarul ‘A nép hangja, Isten hangja’ állítás igazságtartalmának vizsgálata. … Bármely, „demokratikus” döntés győztese, természetesen, mindig igaznak tartja e közmondásban megfogalmazott állítást. Sőt, egyenesen a voksok útján megszerzett hatalma legitimációjára ütött isteni bizonyítékként tekint rá. Ezzel csupán annyi a baj, hogy a szavazatokkal most éppen legyőzött ellentábor, ugyancsak szavaztok révén szerzett egykori győzelmét is ugyanezzel a közmondással próbálta akkor legitimálni. Akkor azt, most meg emezt akarják az isten(ek), akik. – jól tudjuk – szeszélyesek, útjaik és szándékaik kifürkészhetetlenek, s a nép – az „isteni nép” – hangja (azaz a népakarat?) mindig az isten(ek) aktuális akaratát fejezi ki. … De hát mit mondjunk az „isteni népről”, az emberekről, akik annak idején Jeruzsálemben virágvasárnap pálmaágakat lengetve, ingüket a földre eléje terítve, örömmel, tánccal, hangos ovációval ünneplik Jézus bevonulását a szent városba, majd alig egy hét elteltével már Jézus helyett a bűnöző Barrabás nevét kiáltják Poncius Pilátus előtt. … Bár blaszfémia, mégis leírom: – Lehet most is megváltás jön a Barradás kiáltás erkölcsi lealacsonyulása után?
Dani