| Hadházi Dániel | (2022. május 8.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ebben az évben már foglalkoztunk Tóth Árpád költészetével. Versek közt böngészve, ezen a héten véletlenül ismét “belebotlottam” a költőbe. Szinte elém ugrott az ‘Álarcosan’ című költeménye, melyet 1927-ben, majdnem pontosan száz évvel ezelőtt írt. Száz vagy csak 95 év, mindegy. Vajon korunkról, erről a mai romlott, az Antikrisztus által uralt világunkról lehet-e többet és pontosabban mondani, mint ahogy azt ez a vers teszi? Lehet-e szebben megfogalmazni amit mi is érzünk: a tehetetlen dühöt, a félelmet, a megvetést, a reménytelenül reménykedő önmagunkról gondolt gondolatainkat?
És hogy még érdekesebb legyen, ezúttal ugyanazt a verset két előadó, egy férfi és egy nő előadásában hallgassátok meg. A férfi Latinovits Zoltán, a nő Kubik Anna. Íme a bizonyíték, a költészet így lesz mindenkié: ugyanazok a verssorok, ugyanaz a tartalom, de mégsem pontosan és tökéletesen ugyanaz „az egész”, mert más a férfi és más a nő. Ugyanazt mondják, csak másképp szólnak a valóságról.
Tóth Árpád: Álarcosan – Latinovits Zoltán
Tóth Árpád: Álarcosan: – Kubik Anna
Dani