Tisztelt levelezőtársak!
A naptár ugyan még a 2025-ös év utolsó napjait mutatja, mai levelem azonban a 2017-ben indított, s 2026-ban immár 8. évadjába lépő Heti vers levélfolyam első levele, egy Mindannyiótoknak szóló újévi jókívánság.
A magyar labdarúgó válogatottnak a nem is oly régen Dublinban. az írek ellen, a házigazdák által a meccs utolsó perceiben szerzett egyenlítő találatának köszönhetően született 2:2-es döntetlenje, majd nem sokkal később idehaza, a visszavágón, csapatunknak a Puskás Ferenc stadion béli, minket a világbajnokságon való részvétel lehetőségétől végleg megfosztó, iszonyatosan balszerencsés 3:2-es veresége után, mostanában kicsit neheztelünk az írekre. Én azonban – merthogy a romantikus történelmi képzelet úgy tartja, hogy mi magyarok az írek őseivel, a keltákkal rokonlelkek vagyunk – a labdarúgó pályán történtek ellenére most mégis egy ősi ír áldással kívánok Mindannyiótoknak egészségben és sikerekben gazdag boldog új esztendőt.
Ősi ír áldás
Keljen feléd az út,
mindig hátad mögül fújjon a szél,
melegen süssön arcodra a Nap,
lágyan hulljon az eső földjeidre,
és míg újra találkozunk,
tartson meg Isten tenyerében.
Az áldás eredetije gael nyelvű. Azt a 20. század elején jegyezték le először. Addig szájhagyomány útján terjedt és élt át évszázadokat. Ez az oka annak, hogy az ősi áldásnak számos szövegváltozata is létezik, illetve maradt fenn az idők során. Sokan úgy tartják, hogy az áldás ősi időkbe visz vissza, kelta eredetű, de legalábbis Szent Patrik korából (Kr.u. 5..század) származik. Minderre azonban nincs hiteles bizonyíték. [Szent Patrik Írország védőszentje, az Ír-szigeten a keresztény hit legelső terjesztője.]
Hallgassátok meg az áldás fentiektől kissé eltérő szövegének megzenésített változatát a Cantate Nobis énekkar előadásában:
(a videó nem beágyazható, kattintani kell rá)
Dani