| Hadházi Dániel | (2020. május 17.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre Pilinszky János ‘Apokrif’ című költeményének tanulmányozását javaslom, Nem lesz egyszerű szórakozás meghallgatni ezt a verset, mert az egy hatalmas apokaliptikus látomás. Hogy miért írnak költők ilyen verseket, ki vagy milyen élmény adja hozzá az ihletet, azt rajtuk kívül senki sem tudja.. Egyszerre, egyetlen nekibuzdulással születik meg egy ilyen költemény, vagy hosszan kiérlelve minden szót, képet, rímet, készül el végül a mű, ez is a költő titka. Ez a vers annyira „tömör”, hogy csupán egyszer meghallgatva, talán nem is érthető annak lényege. Ezért én is két változatban küldöm. Először maga a költő, aztán Kamarás Iván előadásában. Mindkettő nagyon jó. A költő előadásában az ő hangsúlyaira figyelve a lényeget érthetjük meg, ezután a művészi szavalat már a finomabb részleteket is láthatóvá és érthetővé teszi számunkra.
Még két adalékot szeretnék a vershez hozzáfűzni. Az egyik az ‘apokalipszis’ és az ‘apokrif’ szó etimológiája. Mindkét szó görög eredetű. János evangéliumának, a görögül írt Jelenések könyvének első szava ‘apokalüpszis’, melynek jelentése ‘feltárás’, ‘felfedés’, [apo (fel-, el-) + kalüpto (fed, takar)], mely a Jelenések Könyvében a Vég felfedése, bemutatása jelentéssel bír, vagy másképp fogalmazva, a rejtett dolgok feltárulását, ‘a lepel lehullását’ jelenti. A Jelenések Könyve rejtélyes, kavargó kusza képek és jelképek sorozata – a végítélet látomása. … Ugyanez az ‘apo’ igekötő található az ‘apokrif’ szóban is, de ezúttal annak ‘el-‘ jelentésében. Az ‘apokrüpto’ jelentése „elrejt” – [apo (el-) + krüptö (rejt)] ‘elrejt’] (Ugyanebből a ‘krüpto’-ból származik a mi,’kripta’ szavunk is, melyben nem nehéz a szó eredeti görög jelentéstartalmát felfedezni.) Az „apokrif” szó átvitt értelemben olyan régi, nagyjából a Szentírás keletkezésének korából származó, sokáig fel nem lelt, rejtőzködő iratokat, feljegyzéseket jelent, melyek nem kerültek be a Bibliába, nem részei annak. Nagy részüket teológiai értelemben ma sem tartják hitelesnek. Némi blaszfémiával megfogalmazva ugyanezt, az ‘apokrif’ jelentése: „majdnem Szentírás”….
A másik hozzáfűznivalóm sokkal személyesebb. Egy korábbi erdei kirándulásom során a fák között a turista úton haladva egyszer csak hirtelen arra gondoltam, hogy ezek a fák itt körülöttem ugyanúgy élnek, mint én. Furcsa életük van, mert egy helyben állnak, s nem ők keresik a többi élőt, hanem azok vonulnak el előttük, másznak kérgükön, kérgük alatt, laknak odúikban, gyökereik közt. fészkelnek ágaikon, hűsölnek, lombjaik alatt, vagy rejtőznek árnyékukban, Így, lesznek ők, a fák még így egy helyben állva is részei a „nagy egésznek”. Mozdulatlanságukért cserébe – talán áldozatukért viszonzásképpen a Teremtőtől, na meg egy kis szerencsével is persze – akár több ezer évig is élhetnek. Az ezerévnyi élet lehetőségét azonban könnyen odahagyva, mégis inkább annak örültem, hogy nem fának teremtettem. … Nem is tudom miért jutott az eszembe mindez e vers kapcsán.
Pilinszky János: Apokrif – A költő előadásában
Pilinszky János: Apokrif – Kamarás Iván
És még két további melléklet. Pilinszky János így vall a költői munkáról:
- S. Bach: D-moll toccata és fúga (feldolgozás) – Princess
Dani