| Hadházi Dániel | (2020. május 31.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Pünkösd ünnepe van. Pünkösd a Húsvét utáni ötvenedik nap, a feltámadott Jézus apostoloknak tett ígérete beteljesülésének, a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Talán sokan észrevették közületek, hogy a Nagy Francia Forradalom óta a mai napig eltelt már majdnem 250 év eseményeit bemutató múlt heti történelmi tablómba valahogy „nem fért bele” az Isten. Ez azért volt így, mert az aktuális történetírás és szemlélet az Istent és az Isten-fogalmat „korszerűtlennek” tekinti. Istennek nem jut hely a történetírásban. Sokak által elfogadottá váltak ezek az ember jelentőségét túlértékelő szavak és vélemények: „meghalt az Isten”, „Isten magára hagyta a világot és benne az embereket”, „a vallásos hit a népek mákonya”, vagy egyenesen kimondva – „nincs Isten, Nem is volt soha. Mindez csupán az emberi tudatlanság szülte képzelet műve.” … Az európai emberek egy része, immár majdnem 250 éve, a vagyonosodás érzetének gőgjétől eltelve és a „felvilágosodás” hirdette tanoktól megrészegülve azt gondolta, „a modern embernek” nincs már szüksége Istenre, meg tud oldani mindent egymaga Isten segítsége nélkül is. Ahogy ez az önhitt gondolat megfogant, és egyre jobban gyökeret vert az emberek fejében – ezt a marxista történetírás öntudatra ébredésnek nevezi – mind többen és többen, s ráadásul egyre erőszakosabban kitépték kezüket Isten kezéből, s kezdtek dölyfösen megfeledkezni Róla, sőt egyenesen megtagadni Őt. Ma már ott tartunk, hogy ezeknek az istentelen embereknek a hangja sokkal erősebben szól és messzebbre hallatszik, mint a hitükben megmaradtaké, az őrzőké…. Mindezt – az istentelenek – haladásnak nevezik. … Nem veszik észre, hogy minden időben az istentelenség vezetett el a történelmi tragédiákhoz, így Trianonhoz is. Ez a felismerés kellene, hogy legyen a történelem legfőbb tanulsága. … Az azonban reményt adó, hogy Európában még mindig sokan vannak – köztük mi magunk is – akik még értik, tudják mit jelent, és tiszta szívvel bíznak is Jézus beteljesülő ígéretében, s megemlékeznek Pünkösd ünnepéről.
Minthogy Pünkösd örömet adó ünnepét csupán két nap választja el június 4-től, a magyarság gyásznapjától, ezért mai küldeményemet a magyar irodalomnak ezt a két érzést, a fájdalmat és a reményt egyszerre kifejezni képes négy remekművét felhasználva állítottam össze: 4 vers, 3 költő. Mindhárman Erdély szülöttei, s mindhármuk költészete a trianoni tragédia után teljesedik ki, s válik halhatatlanná.
Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről – Patkós Márton
Reményik Sándor: Kegyelem – Bencze Ilona
Reményik Sándor: Csendes csodák – Oláh Zsuzsa
Wass Albert: Üzenet haza – Szeleczky Zita, Sinkovits Imre, Dörner György
Az e heti zenei melléklet ‘A Pünkösdnek jeles napján’ című dal Szvorák Katalin előadásában magyar és szlovák nyelven..
A Pünkösdnek jeles napján – Szvorák Katalin
Dani