| Hadházi Dániel | (2023. június 4.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ismét június 4., Trianon – immár 103. éve.
Tudom, a történelemben nincs olyan, hogy mi lett volna ha …. De mégis, játszunk el ezzel a gondolattal egy kicsit.
Ha …
- ha a frontokról hazatérő kb. egy milliónyi magyar katonát nem eresztik szélnek, hanem egyben tartják, mert felismerik, erre a katonai erőre még szükség lehet hamarosan;
- ha azok, bármilyen örömmel tértek is haza a frontokról – a Piave mellöl, Galíciából, vagy Szerbiából -, megértik, hogy nem szabad szétszéledniük, mert ezután hamarosan még nagyobb feladat vár majd rájuk, mikor már nem idegen érdekekért, hanem valóban a hazájukért kell harcolniuk, mint ahogy Törökországban Kemal Atatürk hadserege tette, akik nem hódoltak be, ellenálltak a nyugati békediktátumnak, és megmentették Törökországot.
- ha a magyar katonák nem dőlnek be a pacifista szólamoknak, ha az értelmetlen öldöklés megszűntét nem a BÉKÉ-vel azonosítják,
- ha nem csatlakoznak lelkesen a nekik valójában semmit sem kínáló, őket csak ígéretekkel kecsegtető, és csupán „tömegként’ használó őszirózsás forradalomhoz,
- ha nem gyilkolják meg – „még időben”, Trianon előtt – Tisza Istvánt, az akkori Magyarország egyetlen európai szemhatárú, a történteket értő és a jövőbe is látni képes politikusát
- ha a kommunisták nem kaparintják meg idegenszívű lakájok segítségével 133 napra a politikai hatalmat,
- ha a nyugati diplomáciai szalonokban nem lett volna Magyarország feldarabolásának terve már jó előre elkészítve és eldöntve,
- ha nem létezett volna a már akkor – és azóta napjainkig is – a saját anyagi érdekeit, a haza érdeke elé helyezni képes, a hóhérokkal kiegyezni hajlandó, megalkuvó labanc szemlélet,
- vagy ha nem izzott volna sokakban egy homályos elvont messianisztikus eszméért lelkezedő korlátolt mozgalmár lelkület
akkor valószínűleg ma Magyarország
- egy kb. 15 milliónál is nagyobb lélekszámú,
- területét,
- gazdasági erejét, erőforrásait,
- és katonai védelmi képességeit tekintve, a mainál lényegesen nagyobb és erősebb,
- nemzeti öntudatában is megerősödött – ezért természetesen, nagyon veszélyes –
- nemzetiségeivel és közvetlen szomszédaival – a közös érdekek alapján racionálisan rég kiegyezett – európai középhatalom lehetne.
Hogy mindez még véletlenül se így történjen, történhessen, hogy az ‘oszd meg és uralkodj’ elvét tökéletesen érvényesíteni lehessen a Kárpát-medence egész területén, ezért kellett Trianon. … Gazdasági értelemben a térség „lent” tartása, vazallussá tétele, képzett munkaerő forrásként (de csak urait kiszolgáló pincérként) történő hasznosítása, a Nyugat politikai és gazdasági befolyásának kiépítése és megerősítése, piacszerzés — mind-mind a Nyugat rövid és hosszú távú érdekében. Ezek voltak a döntés mögött meghúzódó valódi és legfontosabb célok. Nehogy a tengereket uraló, gazdagságát idegen népek vérét szívva megalapozó Nyugat gondolkodásmódja ellenében egy másik, Európa saját belső erejére támaszkodó, nem kalmár szemléletű gondolkodásmód is felüthesse a fejét.
Tanuljunk a múltból és emlékezzünk Sajó Sándor ‘Magyarnak lenni’ című versével. Ezt a költeményt korábban már egyszer küldtem Nektek, de akkor nem R. Kárpáti Péter nagyszerűen hiteles előadásában. Hallgassátok meg a verset ismét – érdemes és tanulságos/
Sajó Sándor a mai magyar – szlovák határ másik oldalán, a ma Szlovákiához tartozó Ipolyságon született 1868-ban. Középiskolai tanár, tanfelügyelő, költő és drámaíró is volt. 1933-ban Budapesten hunyt el, 65 éves korában. Vajon ma, tehetségüket, képességeiket és hazaszeretetüket tekintve, vannak-e még hozzá hasonló középiskolai tanárok e megmaradt honban?
Sajó Sándor: Magyarnak lenni – R. Kárpáti Péter
E heti második küldeményem egy másik Sajó Sándor vers ‘A vén bolond’ című, az ifjú Pál Péter előadásában. Ebbe a versbe, a címe ellenére, még az előző költeménynél is több keserűség és fájdalom szorult. Kevesen tudják, hogy Sajó Sándor e versének egyik sora a mára szállóigévé lett ‘Gyáva népnek nincs hazája’ mondás. Minthogy az interneten található felvétel hangminősége, sajnos, nem a legtökéletesebb, ezért alább megtaláljátok a vers szövegét is, így talán jobban lehet követni Pál Péter szavalatát:
Sajó Sándor: A vén bolond – Pál Péter
Sajó Sándor: A vén bolond
Emberek, asszonyok,
Itt vagyok, ragyogok;
Gyertek ide, verset mondok,
Ne féljetek, nem bolondot,
Csak egy kicsit eszelőset,
Csiklandozva reszelőset….
Kerekecske, dombocska,
Hargita meg Tátra –
Sokezernyi gombocska
Gurul, gurul hátra;
Ezer ördög hempereg,
Valahol egy domb van,
S én már sírni sem merek
Bolond bánatomban;
Ezer ördög rám mered,
Attól van ily nagy meleg
E magyar pokolban…
Asszonyok, emberek,
Nagykunság, Kiskunság!
Gyertek, no, közelebb –
Tudjátok, mi ujság?
Tudjátok meg: nincs már víz a Dunában,
Fönt elapadt, lent leszaladt bujában;
Minden vizünk leszaladt,
Minden hegyünk elszaladt –
Néztem, néztem – szívem majd hogy megszakadt…
Égszakadás, földindulás –
Egy a csárda, sok a dudás.
Tisza vize tán ezért oly zavaros,
Így legalább – magyaros…
Ki vagyok én, itt akárki megmondja:
Vagyok én egy okos falu bolondja;
Falum, falum, okosom,
Hol van az én somfa nyelű fokosom?
Szegény fokos, leolvadt a nyelérül,
Szegény nyele, kirothadt a helyérül,
Pedig azon, hejh! sok volt a rovás már,
Azt se tudom, mennyi veszett Mohácsnál…
Kalapom szememre vágom –
Elhervadtál, szép virágom;
Virág, virág, gyöngyvirág…
Volt itt régen szebb világ,
Nap is sütött fönt az égen –
Édesanyám is volt nékem…
– Ha bemegyek a templomba,
Ott zokogok bánatomba’,
Mért öltem meg az én édesanyámat,
S mért nem öl meg engemet a búbánat!
Ha bemegyek a kocsmába,
Nóta kell a bú borába:
Húzd, cigány, a búsat –
Sirasd azt, hogy magyar vagyok,
Árva vagyok, szegény vagyok,
Koldusnál koldusabb…
Aki búsul, menjen ki az erdőbe,
Bús gerlice lehet ott kint belőle;
Ha nem illik bús gerlicemadárnak,
Válasszon egy jó faágat magának –
Én is mennék, hej, de mire kiérek,
Csak azt látom: egész erdő leégett –
Erdő, erdő, ég az erdő!…
Hajhó, csudaszép volt!
A pokol tüze szétfolyt
A sötétben,
Riadás a nagy éjben,
Odafönt vörös égbolt!
– Ég a magyar erdő!
Magyarok, befelé!
Nincs út kifelé!…
Nyaldosva közelgnek az álnok
Kígyószemű lángok:
Sziszegnek a szörnyek,
Reccsennek a törzsek,
Pattognak az ágak,
Sír az avar –
Benn ég, aki benn van,
Jaj neked, magyar!…
Félrevertem száz harangot,
Riadozva szállt a hangjok,
Kongva-bongva, zengve –
Elolvadtak a harangok,
Elnémultak mind a hangok,
Üszkös kötél maradt a kezembe’…
Leégett a magyar erdő,
Benne égett múlt, jövendő,
Minden kincsem ott veszett az erdőbe’,
Magam mért is menekültem belőle?
Fecskeszárnyú gyászkabátom
Mással én már föl nem váltom,
Bár a színe zöldbe sárgul – jaj be kár!
Így vall most a szegény úrra,
Ez tanultság, ez kultúra,
Svábbogárból így lesz lassan cse’bogár.
No, bolond – mit nevetsz?
Vigasztalj meg, ha szeretsz,
Ha hiszed, hogy kivirul még valaha
Ez a magyar Szahara.
Csitt!
Jer közlebb egy kicsit,
Titkot mondok:
Temetésre szólt az ének,
Nem hallották, csak a vének,
Vén bolondok;
Nagy halottat vittek, vittek.
Tudjátok-e, kit temettek?
Engem, téged, mindnyájunkat:
Ezeréves országunkat;
Beleölték vérfolyóba,
Tették hármas koporsóba,
Mint egykor a hun királyt –
Sírba vitte saját népe,
S azt se mondja: be kár érte –
Senki egy jajt nem kiált…
Én se!… én már kacagok,
S ha kacagok, kinek arra mi gondja?
Nincsenek már magyarok,
Én se leszek halott ország bolondja!
Ejhaj, igyunk rája!
Úgyis elnyel a sír szája;
Gyáva népnek nincs hazája –
Világ népe mind megveti,
Még az ég is kineveti –
Úgy kell neki, úgy kell neki! –
Így kell szegény vén bolondnak
Sírva porba hullni,
Sírni, jaj, hogy ilyen népnek,
Ilyen jónak, ilyen szépnek
Mért kell elpusztulni…
(1923)
Harmadikként egy Trianon-vers,a közelmúltból, a nagyszerű Szentmihályi Szabó Péter tollából
Szentmihályi Szabó Péter: Átkozott, áldott – Novák Gyula
A küldemény zenei melléklete az Ismerős arcok zenekar ‘Nélküled’ című dala
Dani