| Hadházi Dániel | (2023. június 11.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
A múlt heti, Trianon gyásznapjáról és egyben az összetartozás napjáról megemlékező küldeményemben a magyar tragédiához vezető okok között említettem a – sajnos – azóta is köztünk élő labanc szemléletet. Az utóbbi időkben a magyar nemzetnek oly sok kárt okozó, hazájukkal szemben idegen érdekek szekértolójának vállalkozó „labanc”-ok egyike kortárs irodalmunkban az arisztokrata származású, 2016-ban elhunyt író, Esterházy Péter. Liberális ítész körökben máig őt tartják korunk legnagyobb – talán még Kertész Imrénél is nagyobb – kaliberű irófejedelmének. Miért is mondom Esterházy Péterről, hogy labanc, és vajon igazam van-e, álljon itt egyik hírhedt írásának, az ‘Így gondozd a magyarodat’ című, 1994-ben írott hangjátékának néhány kiragadott sora:
- A magyar emlős.
- Nyugtával dicsérd a magyart!
- Kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát – Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart. … Az a fehér-gyöngy-hibrid magyar!… Micsoda baromság. Promenád-mischung itt mindenki.
- Öreg magyart ne vegyünk!
- Évente kétszer fürösszük, semmiképpen se többször!
- A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre!
- Olcsó magyarnak híg a leve!
- A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól szaporulatot nyerünk, és azt fölneveljük. … De azt nem kell megadni, hogy tízmillió vagy tizenöt!
- Levegőt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. … A Kárpát-medence huzatos.
- Akinek egyszer már volt magyarja, az többnyire élete végéig ragaszkodik a magyartartáshoz. Többé nem akar lemondani a két lábú barátról. Ez történt velem is. Minden magyaromnak más és más volt a jelleme, mindegyiknek megvoltak a sajátosságai, mindegyik külön személyiség volt. Nem viselkedtek mindig kifogástalanul, néha – néha bizony bosszúságot is okoztak, de megbízhatók voltak és hűségesek, meghatóan ragaszkodtak hozzám és hozzátartozóimhoz. Ha az íróasztalomnál ülök, Feri időnként megbökdösi a lábam. Ez gyöngéd felhívás arra, hogy vakargassam a füle tövét vagy simogassam a hátát. Ha kívánsága teljesül, szép békésen visszavonul. Ilyen vagy ehhez hasonló minden magyar. Így talán nem túlzás, ha a magyarról mint barátról beszélünk Magyarjaim sokat tanultak, ezt meg is követeltem tőlük. De én is tanultam tőlük, magyar lévén én sem vagyok, bizonyos értelemben, tökéletes. Az igazi magyarbarátot minden magyar érdekli. A durva ember, aki veri s kínozza a magyarját, szerencsére már kihalóban van. Ahhoz, hogy a magyart megértsük, az kell, hogy magyar módra próbáljunk gondolkodni, magyarunk ezért nagyon hálás lesz, borostyánszínű szeméből szeretet és bizalom fog sugározni.
- A jómagyarember….az már a járásáról megismerszik. … Mint komor bikáé.
- A magyar hátránya, hogy könnyen karcolódik. A lakkozott magyarral bánjunk kesztyűs kézzel.
- Első jótanácsom: a magyart ne tekintsük robotnak, elkerülhetetlen bajnak, „kibírhatatlannak”.
- A magyarodra szokás rágalmakat szórni. Ez kiváltképp hosszú víkend esetén bosszantó (nyilvános beszéd hiánya stb.). Ilyenkor nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, s nehéz volna megmondani, hisz beszélni sem lehet, a zörgés-e, a haraszt-e, a fújás-e, avagy a szél-e a magyar. Háromféle rágalom van, név szerint egy: a magyar antiszemita,kettő: utálja a szlovákokat, mint a kukoricagölödint, jelesül a tótokat, valamint minden magyar zseni. A rágalmaktól magyarod minősége alig változik, az esetleges vizeletfoltokkal ne törődj, bazmeg.
- A magyar hidegen is kitűnő, például Cumberland-mártással
- Magyar… magyar – ízlelgeti. –…milyen jó kis szó volna ez… mint a liliom… vagy a liliomtipró… magyar, magyar… ajrópa… Kisajátítások. Ha azt mondom, keresz-tény, azt mondják, antiszemita… ha azt mondom, zsidó-keresztény, azt mondják, nemzetáruló. Barmok… Ez a felejtés országa. Az emberek nem szeretik önmagukat, el akarják felejteni a múltjukat… Elment már mindenki… Én még hallgatok egy kicsit… nektek…
Félreértés ne essék, ez magas szintű irodalom. Ne felejtsük, Esterházy Péter is volt az irodalmi Nobel-díj várományosa! … Ezt a művét már a rendszerváltás után írta az írófejedelem. Esterházy után azóta sokan mások is úgy gondolják, ez a helyes szemlélet vélekedés a magyarságról. …
„- Nem látjátok, hogy ez csak vicc. jószándékú gúnyolódás csupán? – mondják, persze nem őszintén. „- Nem ismertek magatokra?” … Hát, én nem. … Trianon? A történelem? És az annak „szeszélye” folytán az akaratuk ellenére a mai országhatárokon kívül élni kényszerített, de a szülőföldjükhöz ragaszkodó, ott megmaradni akaró magyarok? Összetartozás, sorsközösség? …”’- Ugyan már!”- folytatja. „- Az csak bugris, lábszagú maradiság. Fajmagyarkodás, Az ósdi és ordas eszmék helyett Európát (ajrópát) ajánlom. Arrafelé vessük tekintetünket, Ott ezt értik és méltányolják.” … „- Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.” – mondja az írófejedelem. A fentieket elolvasva, ugye, mennyire igaz ez a ‘bonmot”‘.
Akiknek e kis ízelítő után is van még kedve elolvasni, vagy meghallgatni az egész művet (Így gondozd a magyarodat), megtalálhatják azt az interneten. … Valóban, csak erős idegzetűeknek!
És most nézzünk bele, hogy tanítják Esterházy Péter írásművészetét ma a magyar középiskolásoknak. Íme:
Formai és tipográfiai újítások sora, intertextualitás, azaz más írók szövegeinek változtatás nélkül történő beemelése, lemásolása a saját műbe, hisz olyan jók azok a szövegek, nem kell azoknál jobbat kitalálni, száz oldal hosszú mondatok egyetlen írásjel nélkül, egy kis szleng, egy kis dadogás, néha-néha még egy kis trágárság is … belefér, … hisz ez a valóság, ilyen az élet … az egész csak játék, barátaim, … mindegy, … nem komoly, a fikció és a valóság, vagy a valóság és a fikció keveréke, … egyre megy, … ‘egy’, megérett a meggy, megyeri magyarok (jó! ezt félreteszem) … egy vagyok közületek, olyan, mint ti, de mégsem pont olyan … a tartalom? …, a tartalom posztmodern, maga az a silány valóság, amit ma látunk magunk körül … Ez ma a siker titka. … Hallod! A közönség nevet. … Ők értik. .. Te nem?
De, hogy ítéletalkotásunkban ne csak másra hagyatkozzunk, hallgassuk meg Esterházynak ‘Oratórium balbulum’ című, “az anekdotázó Mikszáth-i hagyományokat folytató” írását Mácsai Pál felolvasásában.
Esterházy Péter: Oratórium balbulum (részlet) – Mácsai Pál
… és egy másik remek a szerző saját olvasatában
Esterházy Péter: Ha minden jól megy
Dani
U.i.: Barátaim! Mi más úton járunk. Mosolyogjunk magunkban – hogy ők ne lássák -, és sajnálkozzunk. … Kedvenc könyvárusom szerint, ma már senki sem keresi, vesz és olvas Esterházyt. … Igaz, másokat sem nagyon.
| Vasvári Erika | (2023. június 11.) |
Háát… basszus….
Ellene csak a Havi Magyar Fórum jelszavát tudom szegezni: „Él magyar, áll Buda még!”. És az új Csurka-könyvünket. (Lásd fotó). Esterházyt remélem már nemigen fognak kiadni, Csurkát biztosan igen.
V. E.
