| Hadházi Dániel | (2024. június 16.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten Szabó Lőrinc két keleti filozófiai gyökerű versét küldöm Nektek. Az első címe ‘A bolond igazsága’, a másodiké pedig ‘Dsuang Dszi álma’. Mindkét vers a látszat és a valóság, azaz az igazság kérdésével foglalkozik. … Szabó Lőrinc az 1930-as években mélyebben is tanulmányozta a keleti bölcselet tanait. Az e heti versküldeményem mindkét darabja a költőnek ebből a korszakából való.
Ha a valóságot az igazsággal azonosítjuk – és ez így helyes, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést. Vajon megismerhető-e a valóság, azaz a létezés igazsága? Az érzékszervek által közvetített valóságon túl, létezik-e a valódi VALÓSÁG? Különválasztható-e a valóság magyarázata és a hit egymástól? … Ez eddig még soha senkinek sem sikerült.
A földi élet és a valóság más módon nem magyarázható történéseit a görög hitvilág sok istent számláló és az emberi társadalomhoz nagyon hasonló, hierarchikus felépítésű isteni társadalom szereplőinek az emberek életébe történő örökös földöntúli beavatkozásával magyarázta. Magát az isteni beavatkozás okait pedig nem „az igazság” helyreállításának szándékával, hanem a mindenki által jól ismert emberi természetnek az istenekre történő kivetítésével indokolta. Minthogy a tudomány mára teljesen elvakított minket, csak lenézően mosolygunk mindezen. … A másik filozófiai ismeretelméleti irányzat, a tagadás irányzata, az ún. ‘agnoszticizmus’ volt, mely a világ megismerhetetlenségét vallja. [„agnosztosz'” (görög) – jelentése „megismerhetetlen”.] E tanítás lényege, a világ megismerhetetlen, mert az emberi elme nem képes átlépni saját korlátait, ezért a maga számára nem képes pontosan definiálni a valóságot. Így aztán soha nem juthat az igazság birtokába. Nem tudhatjuk meg, hogy Isten létezik-e vagy sem. Így kell élnünk az életünket. …. A keleti filozófiák többsége is – az Európában a 19. században megjelenő agnoszticista gondolkodás mód előtt már évezredekkel korábban – erre az álláspontra helyezkedett. A hinduk öt szent könyve – az ún. Védák – közül az elsőben. a legősibb könyvben, a még szkíta eredetű ún. Rigvéda címet viselőben ezt olvashatjuk:
Ő, akitől van, aki a világra
őrködve néz, aki a maga őse,
Ő, aki csinálta, vagy nem csinálta :
Ő tudja ! tudja ! — Vagy nem tudja ő sem?
(Rigvéda X. 129.)
Az erre a hétre küldött két Szabó Lőrinc verse is az agnoszticizmus elbizonytalanító, és a hit nélküli magányba taszító, szívünkbe, lelkünkbe nyugtalanságot oltó örvényéről szól. A hitig eljutó keleti filozófiák az agnoszticizmusnak ebbe az örvényébe fulladva az emberben önmagában keresik az Istent, míg a keresztény ember számára a mentőöv ebből az örvénylésből a hit által adott igazság
:
„Az igazság békét teremt … ” (Ézsaiás 32:17)
„Jézus így szólt a benne hívő zsidókhoz: „Ha kitartotok tanításaimban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket. …” (János 8.31-32)
„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet! … ” (János 14.6)
Ma a hitét vesztett nyugati ember az agnoszticizmusban keres és talál magyarázatot a számára másképp magyarázhatatlan kavargó világra. Mi, keresztények azonban maradjunk meg az agnoszticizmus tagadásánál, mert „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt, aki a mennyben van.” (Mt 10,32)
És még egy megjegyzés. Mai, a tudománytól elbódult korunk mindegyik fentebbi elméletnek, vagy hitbéli állításnak ellentmondva, a világ tudományos alapú megismerhetőségét hirdeti, … s közben az atombombával játszadozik.
Szabó Lőrinc: A bolond igazsága – Németh Kristóf
Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma – Jámbor József
Dani