| Hadházi Dániel | (2024. július 7.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Forró nyár van. Az utazások, a nyaralások ideje. Ezért erre a hétre egy korai Babits Mihály verset, a ‘Messze, messze …’ címűt ajánlom a figyelmetekbe. A verset Babits 1908-ban írta. Akkor a költő még csak 25 éves volt. Így, fiatal kora miatt, a vers még nem saját megélt utazási élményein, hanem sokkal inkább Babits univerzális kulturális érdeklődésén, a magyar és az idegen nyelvek béli jártasságából adódó ismeretein, valamint a „megénekelt” tájakról mesélő egykori olvasmányai révén benne kialakult képeken alapszik. A vidám költeményecske mindezen forrásokat összegyúrva készült intellektuális irodalmi játék, nyelvi lelemény, mely az azóta eltelt több, mint száz év alatt Európában végbement sok-sok változás ellenére, máig hűen és karakterisztikusan jellemzi a Babits által bemutatott országokat, tájakat.
A vers utolsó versszaka így hangzik:
Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó Mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!
Szerencsére ez a prófécia nem vált valóra, mert későbbi élete során Babits nem is egy, ebben a versében néhány sorban oly hitelesen jellemezve leírt országba mégiscsak eljutott. A „rabsors” kifejezés is furcsa egy élete és költői karrierje kezdetén járó ifjú ember szájából. Hogy ezzel kapcsolatban pontosan „mire gondolt a költő” , azt egyedül csak ő maga tudná megmondani nekünk. Mi pedig, minthogy okosabbat nem tehetünk, tekintsük ezt a megállapítást költői túlzásnak. …
Elgondolkodhatunk viszont azon, hogy a 20. század eleje óta mekkorát változott a „messze” fogalma, még innen Magyarországról nézve is. Akkoriban Babitsnak a „messze” még csak Nyugat-Európát, Itáliát és a Földközi-tenger vidékét jelentette. Ma már – akár még a kevésbé tehetőseknek is – Thaiföldet, Kenyát, a Maldive-szigeteket és Mauritiust, Kubát, Mexikót és a karibi szigetvilágot, Hawaii-t és az Egyesült Államokat. Mi pedig, az ezeket a tájakat meg-idéző mai nyelvi lelemények helyett, be kell érjük az utazási irodák – a valóságban biztosan mégsem olyan idillikus, mint amilyennek láttatni akart – színes álomvilágot kínáló gyönyörű prospektusaival.
Babits Mihály: Messze, messze … – Götz Anna
Dani