| Hadházi Dániel | (2023. július 16.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre két Szép Ernő verset küldök Nektek. A versek az egyén és a világ kapcsolatáról szólnak. Ifjan mindannyian őszintén. nyitott szívvel vetjük bele magunkat az életbe. Az élettől csak jót várunk és mi is a megtapasztalt csodákért, őszintén és szívünkből csak jóval akarunk fizetni. Ahogy azonban múlik az idő, valami miatt minden lassan változni kezd körülöttünk, … Kezdetben még nem, később aztán lassan-lassan megértjük, mi magunk is – közömbösségünkkel, elfásultságunkkal, kisebb-nagyobb hazugságainkkal, csalásainkkal, ügyeskedéseinkkel, megalkuvásainkkal, cinkosságainkkal – okozói vagyunk annak, hogy a világ olyan, amilyennek épp akkor magunk körül látjuk. Megértjük. valójában ilyen volt a világ már akkor is, amikor nekiindultunk az útnak, csak akkor – ifjúságunk ártatlansága miatt – még nem láttuk mindazt a sok rosszat, amibe később lassan-lassan mi magunk is valahogy belecsúsztunk, belekeveredtünk, részévé váltunk. Mert valahogy útközben mi is elromlottunk, a világhoz igazodtunk. … De ha ezt felismerjük, meggyógyulhatunk. mert megmaradtak még egykori emlékeink. A változáshoz csak ennyi kell: meg kell bánnunk bűneinket, és tagadni, tagadni a bűnt …. hogy a világ valóban olyan legyen, lehessen, amilyennek teremtetett, amilyennek ifjúságunk legelején láttuk.
Szép Ernő: Én így szerettem volna élni – Zsurzs Kati
Szép Ernő: Ne hidd! – Szalóczy Pál
Dani
| Csiba József | (2023. július 16.) |
Kedves Dani!
Nagyon köszönöm a két verset!
Más műfajból küldöm Neked!
Reményik Sándor: Nagy magyar télben – Csurka István
Reményik Sándor: Templom és iskola . Sinkovits Imre
Üdvözöllek:
Jóska