| Hadházi Dániel | (2024. január 7.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre Garai Gábor ‘Bizalom’ című versét küldöm Nektek Sunyovszky Szilvia előadásában. Talán Valamennyien tudjátok, hogy Garai Gábor a Kádár-korszak egyik legkedveltebb, ha nem a legkedveltebb és díjakkal is a legjobban elhalmozott költője volt. Nem véletlenül. Garai Gábor – bár felmenői között bárók, földbirtokosok és művészek is voltak – 1957-ben, egy évvel a magyar forradalom és szabadságharc leverése után, lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba. Később – 1966 és 1980 között – a párt Központi Bizottságának tagja is volt. Az Írószövetségben és a PEN Clubban is betöltött fontos tisztségeket. Korabeli neves folyóiratok, kiadványok irodalmi szerkesztője és szerzője volt. … Mindezen bevezető után itt van Garainak ez az 1964-ben írott verse a ‘Bizalom’ című, mely ilyen életrajzi háttér után egyenesen zavarba ejtő. Vajon én / mi ugyanazt és ugyanúgy értem-e / értjük-e a költemény szavain, mint ahogy azt Garai Gábor akkor gondolta? Csak remélni tudom, hogy igen. Minden csalódáson túl is, az emberbe vetett örök hit szép költői megfogalmazása ez a költemény. … Van így néha. A pártosság nélküli időtlen igazság megnyilvánulásának látom ezt a verset, melyet a Gondviselés, mint kegyelmet dob a megtévedt tehetség elé, hogy az lemoshassa és megtörölhesse magát benne az utókor számára. Persze, csak akkor, ha akarja. Garai észrevette ezt a lehetőséget, akarta és élt is vele. … Én hiszem, hogy Garai Gábor szavai őszinték. Én megadom neki a bizalmat. … Végül is január 6. – Sollemnitas Epiphaniea Domini – az Úr eljövetelének, megkeresztelésének, az ünnepe volt tegnap. Ez a nap egyben a pravoszláv karácsony napja is. (Számukra az „eljövetel” egyúttal Jézus születését is jelenti.) De január 6. a háromkirályoknak, a napkeleti bölcsek látogatásának ünnepe is.
Garai Gábor: Bizalom – Sunyovszky Szilvia
Dani
| Illés Gyula | (2024. január 8.) |
Kedves Dani!
Örömmel értesítelek hogy megvettük a könyvedet, sőt, ami fontosabb, el is olvastuk. Meg kell mondanunk hogy nagyon jó. Gratulálunk.
Viszont ez az utóbbi leveled kiverte a biztosítékot. Hogy reklámozhatsz egy olyan mocskot mint Garai G. Aki őseit megtagadva ’56 után belép a pártba és végig fényezi az eszmét. Sajnos, van rá példa a történelemben Nérótól napjainkig. A rokonságban is akad példa. A szép szavak sokszor ölnek is.
Nagyapád szerintem megfordult sírjában.
… ne haragudj az őszinte soraimért.
| Csallóközi Tamás | (2024. január 8.) |
Kedves Dani
Köszönöm a verset. Nagy költő volt Garai Gábor.
Szerintem nem minden mulandó, van egy „dolog” a test jobb oldalán belül egy „fény csepp”, ami örök, se nem született és ennél fogva meghalni sem fog. Ezt a fény cseppet szív elnevezéssel is illetik, de ez nem a fizikai szív, mert a mellkas jobb oldalán van belül, két ujjnyira a középvonaltól. Ebben ott szunnyad az Isten, csak mi nem vesszük észre, mert az elme ördöge eltakarja. Ez az ébrenlét, álom és mély alvás tanúja, a negyedik tudatállapot. Ez Isten fénye bennünk.
Üdvözlettel:
Csallóközi Tamás