Heti vers 2./2026

Ismét eltelt egy év, ismét itt állunk egy új esztendő előszobájában. Vajon mit hoz majd számunkra 2026? Mindannyian szépet és jót remélünk ettől az előttünk álló új évtől. De hát, hányszor álltunk már ugyanígy mögöttünk hagyott sok-sok más „korábbi új” esztendő kapujában szívünkben akkor is ugyanilyen reményekkel telve és bizalommal tekintve a még ismeretlen jövő felé. … Aztán elmúlik az ünnep, s azt vesszük észre, a régi életünket éljük, csak a naptár mutat eggyel nagyobb évszámot, mint tavaly. Egy darabig néha még el-eltévesztjük a keltezésnél az évet, de aztán lassan hozzászokunk az újhoz, ugyanúgy, mint ahogy az a tavalyi, az éppen csak magunk mögött hagyott múlt év elején történt velünk. Lassacskán el-elmaradoznak mellőlünk az újév hajnalán pezsgőspohárral a kezünkben tett fogadalmaink, ígéreteink is – megváltozunk, ezt-azt, amazt másképp csinálunk majd, többet törődünk szeretteinkkel, egészségünkkel, táplálkozásunkkal, sportolni fogunk, stb. … És megértjük,még ha január 1. piros betűvel jelzett jeles nap is a naptárban, az életünk folyamában ez a nap is egy újabb felejtésre ítélt nap csupán. Ugyanolyan, mint minden korábban már megélt napunk volt. … Ne örvendjünk, ne vigadjunk tehát?  Dehogynem! Mert még ha ugyanolyannak látszik is, január 1.mégis csak más, mert rejtett üzenetet hordoz. Piros betűvel jelzi a naptár, mert felhívja a figyelmünket arra, amit egyébként talán észre sem veszünk. Arra, hogy minden nap valami másnak, valami alig érzékelhetően újnak is a kezdete. De a mögöttünk hagyott szürke hétköznapok sodrában erre nem figyeltünk fel. Most azonban maga a naptár figyelmeztet bennünket erre  … S lassan érteni kezdjük, hogy élni csak a jóba vetett hittel, bizalommal és reménnyel érdemes, szabad, sőt, kell  … És nem csak január 1-én, de az év minden napján.. … Mert emberek vagyunk, Isten lelkét hordozó sárból gyúrt  teremtmények.

Sík Sándor: Ember –  Oberfrank Pál

Boldog új esztendőt  kívánok Mindannyiótoknak!

Dani

Pados Enikő

2026. január 4.