| Hadházi Dániel | (2022. augusztus 7.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten ismét egy Reményik Sándor verssel jelentkezem. Reményik a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom kiemelkedő alakja. Nem véletlen, hogy amikor én iskolába jártam – a Kádár-korszak idején – a hivatalos magyar kultúrpolitika „jóvoltából” semmit sem hallottunk róla. Ez mutatja. mit is jelent valójában a kultúrpolitika kifejezés. Minden, ami nem illeszkedik az aktuális ideológia irányvonalához, az – függetlenül annak minőségétől – elhallgatandó, negligálandó, a köztudatból kiirtandó. Így érthetjük meg igazán azt is, vajon ki- és mifélék lehettek azok az emberek, akik ezt a költői minőséget elzárni rendelték az akkori magyar ifjúság elöl.
Reményik még 20 éves sincs, mikor, kolozsváriként, a maga teljes és iszonyatos valóságában kellett átélnie Trianon kínját. A reménytelenségben is végig őrizte magyarságát, Istenbe vetett hitét. Remélem, életútja nem szimbólum. Sorsa, az idegen környezetben is magyarságát vállaló, fáklyatartó magyar ember sorsa, mely az ő esetében végül a reménytelenség fájdalma által generálta depresszióba és a morfium rabságába süllyedés lett. Fiatalon, 51 éves korában halt meg. Teste a Házsongárdi temetőben nyugszik.
Reményik Sándor „Egy lélek állt …” című költeménye a magyar irodalom egyik legmegindítóbb és egyben legfilozofikusabb, Istenhittel leginkább telített verse, mely néhány sorban képes az élet egészéről szólni. Mindenki saját magára ismerhet ezekben a verssorokban. … A vers az élet és a halál megfordított helyzete, a megszokott és a szokatlan meghökkentő és szemfelnyitó összevetése, melyet csak a félelmet enyhítő isteni remény oldhat fel. … A költő nevében is a „remény” szó. Ez vajon véletlen?
Reményik Sándor: Egy lélek állt … – Pregitzer Fruzsina
Dani
| Huzella Ildi | (2022 augusztus 7.) |
Kedves Dani,
köszönöm a csodás Reményik verseket.