Hadházi Dániel (2024. augusztus 25.)
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre két olyan irodalmi alkotást küldök Nektek, melyek a költő szerepéről és a költői hivatásról szólnak, az egyik Illyés Gyula ‘A költő felel’, a másik pedig Karinthy Frigyes ‘A költő’ című verse.
A két mű egymás mellé állítása két ok miatt is érdekes. Az egyik, hogy mindkét költőre, a kb. negyven éve elhunyt Illyésre, és a már kb. 85 évvel ezelőtt eltávozott Karinthyra is ugyanúgy lassan-lassan a feledés homálya kezd ráborulni. Mindketten a 20. századi magyar irodalom meghatározó személyiségei, koruk géniuszai voltak Az irodalomtörténészek Karinthyt inkább a városi, polgári, Illyést pedig inkább a népi irodalom képviselőjének tartják. Jóllehet, az efféle kategorizálás, legalábbis a 20. századi magyar irodalom viszonylatában érthető és elfogadható, de – és ezt épp maga a magyar költészet és maguk a költők bizonyítják – nem tekinthető abszolút érvényűnek. Ezért különösen érdekes, hogy ők ketten, e két eltérő világlátású ember és művész, hogyan látták saját mesterségüket, a költői hivatást.
Illyés ‘A költő felel’ című költeményét 1956-ban írta. Épp e vers keletkezésének a magyar történelem későbbi menetét meghatározó keletkezési ideje miatt azt – amolyan Illyés Gyulásan – kicsit dupla fedelűnek érzem. Számomra nem fogalmazódik meg abban egyértelműen és őszintén a költői mondanivaló. Mintha Illyés feladatként kapta volna e vers megírását,olyan feladatként, melyet kötelező volt végrehajtani. Nem térhetett ki előle. Ezért, ahogy azt az ultiban mondani szokták – egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek tett le a “talonba”. Mindenki azt érez, gondol a tiszta és világos szavakba, amit azokból kiérteni, gondolni akar. Van, aki a “haladás” pártosságát, van aki a népies magyarságot. S konklúzió azonban félreérthetetlenül egyértelmű. Illyés a költészetet és a poézist feladatnak, a társadalom és benne az egyén formálása eszközének.tartja. … Ezzel szemben a Karinthy-féle költői szerepfelfogás – noha sokkal elvontabbnak tűnik – számomra mégis világosabb és őszintébb. … A költő az, aki a szépet, a jót és igazat, az őszintét, a szerelmet, a vágyottat, a felfelé törőt, a fenségest és dicsőt, de az elbukottat és a letiportat is szavakba foglalva bemutatja, láthatóvá, érthetővé és érezhetővé teszi. … De mindez hiábavaló, mert a költő önmagában gyenge és erőtlen, hogy megváltoztassa a világot.
Ezúttal, ebben a párosításban , noha az én világlátásom általában a népies irodalom látásmódjához áll közelebb, most mégis úgy érzem, a „városi” legyőzte a „népies”-t. Illyést kissé patetikusnak, nehézkesnek, kimódoltabbnak, már-már vörösen vonalasnak, Karinthyt őszintébbnek és költőibbnek érzem. … Véleményemet ebben a kérdésben sem akarom rátok erőltetni. Ki-ki saját maga döntsön ebben a kérdésben, kinek van igaza. … Mert igaza csak az egyiknek lehet, az őszintének, a másiknak nem..
Illyés Gyula: A költő felel – Papp János
Karinthy Frigyes: A költő – Németh Nyiba Sándor
Dani