Heti vers – 37./2024

Hadházi Dániel     (2024. szeptember 8.)

                                                                          

Tisztelt Levelezőtársak!

Erre a hétre küldeményem egy Kosztolányi vers, melynek címe ‘Életre-halálra’. A verset Kosztolányi 1930-ban írta. Az egész életében különféle betegségekkel küzdő, gyenge fizikumú költő 1936-ban, fiatalon, 51 éves korában hunyt el. Mindezt azért bocsájtottam előre, mert az irodalomtörténészek közül sokan úgy elemzik Kosztolányi költészetét, hogy abban – sokszor ugyan alig észrevehetően, de mindig – benne van valami mindent átlengő hangulatként az elmúlás és a közelítő halál érzete. Még ha Kosztolányinak csupán ezt a versét tekintjük is, kétségtelenül mi magunk is észrevehetjük a fenti gondolat igazságát. Valóban, mintha az egész költői mondandó fölött vékony fekete  gyászfátylat lebegtetne a szél. E költemény esetében könnyebb dolgunk van, mert Kosztolányi már a címadással is segít nekünk. 

Én azonban ebben a versben mást is észreveszek, az őseit tekintve ugyan nemesi származású, de polgári világlátású és életvitelű, „nyugatos” – a Nyugat című liberális szemléletű irodalmi folyóirat első nagy nemzedékéhez tartozó Kosztolányi magyarságát is. … Valami ilyesmit kellene jelentenie a polgári magyarság kifejezésnek és érzületnek, mint ami – a borún és az elmúlás érzetén túl – e költemény szavaiból sugárzik. Jó lenne, ha lenne, ha lehetne ilyen polgárságunk.  Ha esetleg mégis létezik a honban valahol, már nagyon régóta nem tudja megfogalmazni magát úgy, ahogy azt Kosztolányi tette majdnem immár 80 évvel ezelőtt. Ma a nemesség, a polgárság,vagy  inkább a polgári lét és magyarság alig-alig tud „egy gyékényen árulni’. Nincs jó példa. … Ma nem ez a cél.

Kosztolányi Dezső: Életre-halálra – Végvári Tamás

Lehet, e gyönyörű vers azért is érintett meg oly nagyon, mert e levelező körrel részben átfedésben lévő szűkebb baráti  körben pont ezen a héten beszélgettünk a Lucchino Visconti rendezte 1963-ban, Burt Lancaster, Alain Delon és Claudia Cardinale főszereplésével forgatott ‘A párduc’ című nagyszerű olasz filmről, mely az 1860-as években, az olasz egyesítés korában játszódik, és egy világ lassú elmúlását és egy másik, egy új kialakulásának kezdetét mutatja be művészi módon. Mindenkinek ajánlom, tekintse meg ezt a filmet. És döntse el, vajon igazam van-e mikor azt párhuzamba állítom Kosztolányi fenti versével. 

Dani