Hadházi Dániel (2025. szeptember 7.)
Tisztelt Levelezőtársak!
Előre is elnézést kérek, mert e heti küldeményem két darabja – egy Ady vers és egy Wass Albert írás – egyike sem ígér könnyed szórakozást. Pedig mindkét mű címében ott található a „cirkusz” szó, mely elsődleges értelmében a vidám és önfeledt szórakozás, a szó szoros értelmében szemkápráztató és lélegzetelállító produkciók színtere. Talán más népek esetében ugyanígy, de a mi magyar nyelvünkben bizonyosan, a „cirkusz” szónak van egy másik jelentéstartalma is. Így használva ezt a szót az a kavargó összevisszaságot, valamilyen komplikált élethelyzetet, esetleg veszekedést, balhét jelöl. Azaz a „cirkusz” szó ebben a második értelmében szimbólum. Az erre a hétre választott két irodalmi mű címében ez utóbbi értelemben értendő a „cirkusz” szó. A világ színpadáról, ahol népek lépnek fel, aratnak sikert, vagy buknak el. …
Ez a két vers is a magyar lélekről szól. A bennünk búsongó nemzet pusztulás lehetőségéről. Két költő, ugyanaz az érzés, ugyanaz a sötét vízió, ugyanaz a diagnózis, de a betegség kiváltó oka az “orvosok” szerint teljesen különböző. Ady ebben az 1910-ben, Párizsban írott versében az akkori magyarság tespedtségét, szellemi tunyaságát, közönyös elmaradottságát látja a pusztulás legfőbb okának. Wass Albert pedig 1947-ből a belső széthúzás nemzetpusztító voltát kárhoztatja fájdalmas hévvel. Mindketten nemzetükről szólnak. Ady kifelé, Wass Albert befelé tekint. Népként föl kell-e zárkóznunk valahová, úgy ahogy azt Ady látja, vagy saját megmaradásunk érdekében először magunk közt kellene megbékélnünk egymással, aztán a többiekkel majd csak elbírunk valahogy? … Két világlátás, két diagnózis, és a két különböző világlátásból fakadó két különböző recept megmaradásunk érdekében. Mohács óta máig minden korban ugyanezt a kérdést adja fel számunkra a történelem. …
A történelem azonban azt is megtanította nekünk – persze csak azoknak, akik képesek voltak annak megértésére -, hogy még a legnagyobb katasztrófák után sem vesztünk el teljesen, tűntünk el a történelem színpadáról. A magyarságnak minden kataklizma után mindig volt ereje újból és újból talpra állni. Ebben a talpra állásban a nyelvünk, a szívünk – magyarságunk tudata – és a magyar kultúra volt mindig a segítségünkre. Ez a három szellemi tartóoszlopa nemzetünknek, legyünk akár alig csak háromezren, vagy harmincezren, mindegy, mindig képes volt megtartani minket – és akkor még égi patrónánkról, a ránk oly híven vigyázó Szűzanyáról nem is szóltam. Jó lenne, ha többen képesek lennének ehhez a szemlélethez csatlakozni! … (folyt. köv.)
Ady Endre: A fajok cirkuszában – Sinkó László
Wass Albert: A magyar cirkusz – Bubik István
Ezen a héten van zenei melléklet is, Hobo ‘Circus Hungaricus’ című lemezének ‘Circus Europa’ dala. —
Van gondolkozni valónk tehát bőven!
Dani
U.i.: Ha már ennyire bele bonyolódtunk a cirkusz szó különböző jelentéstartalmaiba, nem árt tudnunk, hogy maga a cirkusz szó, a „kör” jelentésű latin „circus” szóból származik, s az a római kocsiversenyek és gladiátor játékok színhelyének kör alakú porondjára utal. A cirkusz szóval kapcsolatba lásd még a Circus Maximus, azaz a ‘Nagy Cirkusz’, avagy a Colosseum nevét; és a “Panem et circenses”. – „kenyeret és cirkuszt a népnek” római kori közmondást is.