Hadházi Dániel (2020. szeptember 20.)
Tisztelt Levelezőtársak!
Az e heti küldeményemet két részre bontottam.
Ennek az első résznek az alcíme akár ez is lehetne: „A lélek hangjai, avagy a reményből a reménytelenségen át újra a reményhez”. Legalábbis ezt az utat járhatjuk be gondolatban, ha meghallgatjuk öt nagyszerű magyar költő gondolatait saját lelkük vívódásairól, a lélek belső háborgását okozó bizonytalanságról és a megnyugvást hozó igazságról. … Mindannyian átéltük már lelkünknek ezeket az állapotait. Hallottuk mikor Berzsenyi Istenbe vetett bizalmának pátoszával telve szólalt meg bennünk, majd Petőfi forradalmi hevülettől lelkesült hangján lobogott, aztán később rezignáltan Ady mélyebb húrjain rezdült, melyek az egyén magányáról és a szeretetéhségéről zengtek, egészen József Attila reménytelenül kopár ürességet sugárzó soraiig, hogy aztán Weöres Sándorral ismét az elrendezettség reménnyel telt hitébe fordulva visszataláljon, s felemelkedjék újra Teremtőjéhez.
Berzsenyi Dániel: Fohászkodás – Végvári Tamás
Petőfi Sándor: Halhatlan a lélek – Alföldi Róbert
Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse – Reviczky Gábor
József Attila: Reménytelenül – Latinovits Zoltán
Weöres Sándor: A teljesség felé / A létezés – ismeretlen előadó
Zenei mellékletként hallgassátok meg Mozart: Haffner szerenádját a St. Martin in the Fields zenekar előadásában, vezényel Neville Manner.
Dani