| Hadházi Dániel | (2024. január 14.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre Gáti Oszkár előadásában József Attila ‘Majd megöregszel’ című versét ajánlom a figyelmetekbe, … Ha fáj a szerelem, nagyon fáj, s te tehetetlen vagy e fájdalommal szemben. … De a másik vajon hogyan éli meg ugyanezt? Elfelejt téged végleg, vagy a fájó örök emlékezés égő parazsa őt sem hagyja nyugodni élete végéig? … Mi volt Flóra szerepe József Attila életében? Ő csak egy múzsa volt a sok nő közül, vagy több volt ennél? Miért nem teljesedett ki szerelmük? Vagy mindezen történéseknek van más, mélyebb spirituális oka és értelme is? … De ha nem csak a viszonzatlan szerelem miatt érzett bánatról beszélünk, a versnek lehet talán egy másik olvasata is? …
Eljön az idő, amikor – legalább saját magának – meg kell vallja az ember miért is csinál valamit monoton kitartással, reménytelenül, de mégis valamiféle rejtett belső hit által hajtva, űzve.. Az első természetes válasz erre a miértre a megszokás, a rend parancsa, mert a rend az élet támasza. Ha rend van körülötted, legalább életed mindennapi kereteivel nem kell törődnöd. Ez a racionális megfontolás lenne csak az egész? Keretet adni létünk folyásának, hogy ha majd gyengülünk, ezek a formák segítsenek át minket a bajokon, a nehézségeken? … Nem, illetve nem csak ez. Hiszen új keretek közé is helyezhetnénk mindent! … Önmagad megmutatásának belső kényszere lenne a valódi ok, az hajt előre téged? Igen, ez is, de ennél azért sokkal több, hiszen nem, vagy nem csak önmagadat mutatod meg, mikor másoknak kitárulkozol, hanem mások által szabott, varrt díszes ruhákba öltözve láttatod magad csupán. Te a magadra öltött ruhákhoz képest legtöbbször kicsi vagy. … Hát akkor mi? … Nincs rá jobb szó: a küldetés. De hiszen még azt sem tudod megmondani ki küldött és milyen feladattal! De mégis érzed és tudod, mindez nem rád tartozik, erre a miértre nem neked kell megadnod a választ. Te csak végre kell hajtsad azt, amit magadban feladatodnak érzel. Elég az is, ha csak ennyit mondasz a miértre: „csak”. … Tudod azt is, van rossz döntés is, de azt is tudod, nem csalhatod meg önmagad. Az a bizonyos „‘csak” is te vagy. Így szolgáljuk mindannyian a világ rendjét. A földi igazságosztás nem a mi dolgunk. ..
József Attila ‘Majd megöregszel’ című kicsit komor hangulatú költeménye nekem e fentebbi – talán túlságosan is homályos – gondolatokról is szól. A vers címében megfogalmazott állítás ellenére – vagy épp azért – ezt a költeményt elsősorban levelező körünk ifjabb tagjainak ajánlom. Az idősebbek, bőséges élettapasztalatuknak köszönhetően, valószínűleg könnyebben megértik az annak közvetlen mondanivalóján túli gondolatait is. Akárhogy is van, javaslom, legalább kétszer hallgassátok meg a verset, hogy annak minden gondolati szikrája felragyoghasson előttetek. … József Attila 1936-ban, egy évvel halála előtt, Flóra iránt érzett halálos szerelemben égve és betegen írta ezeket a sorokat. Csupán 31 éves volt akkor.
József Attila: Majd megöregszel – Gáti Oszkár
Dani
| Pados Enikő | (2024. január 15.) |
Kedves Dani,
azt hittem nem tudod fokozni, de mégis. A vers is fantasztikus egy fiatal költőtől, de amit Te írtál (2. bekezdés) az is megdöbbentő számomra.
Ismét csak annyi, köszönöm,
Enikő
| Csiba József | (2024. január 15.) |
Kedves Dani!
2003-tól sok éven át dolgoztunk egy tanszéken, emeleten, alig ismertük egymást. Végtelenül örülök, hogy ez – elsősorban Zobory Professzor úrnak köszönhetően – az elmúlt néhány közeli év eseményei kapcsán módosult.
Igen, a 2. bekezdés, köszönöm, hogy e gondolatsort is megosztottad!
Jó erőt, egészséget, további sok-sok megnyilatkozást kívánok!
Jóska