Tisztelt Levelezőtársak!
Egy nagyszerű, egyszerre vallásos és irodalmi élményemről szeretnék beszámolni Nektek. … A mögöttünk hagyott héten, január 6-án, kedden volt Vízkereszt napja. A katolikusok számára kötelező ünnep. Így én is ott ültem a hívők által teljesen megtöltött városmajori Jézus Szíve plébánia templomban. Lojzi atya ünnepi díszben és az ünnep nagyságához méltó kisérettel celebrálta a szentmisét, mely a hívek szentelt vízzel történő megáldásával kezdődött. A katolikus liturgia Vízkeresztkor több szimbolikus jelentéssel bíró dolgot is ünnepel egyszerre. Ezek egyike Jézus megkeresztelkedése a Jordán vizében, azaz a vizek megszentelése. A megszentelt víz megtisztítja a testet és a lelket a bűntől, és távol tartja a gonosz erőket. Így kapcsolódik a hívek szenteltvízzel való meghintése az ünnephez. De Krisztus első csodatétele a kánai menyegzőn egy kád víznek borrá változtatása is a vízzel kapcsolatos. A harmadik esemény, amelyre a katolikus egyház Vízkereszt ünnepén emlékezik a csillag által a Szent Családhoz, Betlehembe vezérelt napkeleti bölcsek (háromkirályok) látogatása, tisztelgése a megszületett kis Jézus előtt. Az általuk hozott ajándékok is jelképek – az arany a földi királyoknak járó gazdagság, a tömjén az isteni dicsőség, a mirha – a halál után a test maradandóságát szolgáló bebalzsamozáshoz használt kenőcs – pedig az emberré lett Isten jelképe. A görög „epiphania dei” kifejezés, vagyis az „Isten megjelenése” mindhárom vonatkozásra értelmezhető. Épp ezért a katolikus egyház minden évben – az ünnepet ugyan egyként kezelve -, de annak mindig csak az egyik vonatkozását kiemelve emlékezik meg arról. Ez ebben az évben a betlehemi csillag vezérelte napkeleti bölcsek látogatása volt. Lojzi atya is erre az eseményre fűzte fel homíliájának mondandóját. A három egymástól függetlenül, csak a csillag hívásának eleget tevő bölcs, vagy másképp a háromkirályok, maguk is szimbólum. Az akkori zsidó világon túli pogányságnak a kereszténységre meghívott és e meghívást elfogadó képviselői ők. Akik először ugyan Jeruzsálembe, a zsidóság legnagyobb ls legfontosabb városába érkeznek meg, de ott, Heródes udvarában mit sem tudnak Jézus megszületéséről. Sőt, Heródest félelemmel és irigységgel tölti el a Megváltó megszületésének a bölcsektől hallott híre. Heródes álszent módon arra kéri a bölcseket, ha megtalálták a kis Jézust, jöjjenek vissza hozzá, hogy maga is elmehessen és imádhassa a gyermeket, A bölcsek azonban, miután megtalálták Jézust Betlehemben, s átadva ajándékaikat, lerótták előtte hódolatukat, éjszaka álmot látnak, melyben egy angyal arra kéri őket, hogy Jeruzsálemet kihagyva, más úton térjenek vissza hazájukba. Ez a „másik út” is szimbólum, mely gyökerében ugyan összeköti, de a Megváltó megszületésétől fogva el is választja a Krisztus-hívőket, azaz a keresztényeket, a még mindig a Messiásra váró zsidóságtól. A betlehemi csillagot követve a kis Jézus bölcsője elé érkezve, Krisztussal találkozva, nekünk keresztényeknek is más emberként, ezen a másik úton járva kell „hazatérnünk”. Lojzi atya egy gyönyörű Babits vers, a ‘Csillag után remek elszavalásával fejezte be homíliáját. Felemelő élmény volt. … Erre a hétre én most ezt a verset küldöm Nektek Németh Kristóf nagyszerű tolmácsolásában.
Babits Mihály: Csillag után – Németh Kristóf
Dani