| Hadházi Dániel | (2024. szeptember 29.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Talán már eddigi küldeményeimből is kiderült, hogy Reményik Sándor az egyik legkedvesebb magyar költőm. Nagyon szeretem költészetét, érzelmi és gondolati líráját egyaránt. A magyarság lelkét érzem dobogni verssoraiban. Így aztán nagyon megörültem, amikor néhány héttel korábban rábukkantam egy eddig még általam nem ismert versére, az ‘Elkéstetek’ című költeményére. Ez az 1921-ben íródott vers, ha egy több mint száz évvel ezelőtt írott verssel kapcsolatban ezt egyáltalán elmondhatjuk, semmit sem vesztett aktualitásából.
Ez utóbbi mondatot – „semmit sem vesztett aktualitásából” – én magam is oly sokszor és oly sok más verssel kapcsolatban leírtam már, attól félek, az hitelét veszti számotokra. El kell hinnetek, valahányszor más költemények kapcsán ha korábban már használtam ezt a mondatot, azt mindig őszintén igaznak is éreztem és gondoltam.
Egy irodalmi alkotásnak egy-egy történelmi helyzetben újból és újból feléledő aktualitására való utalás ott és akkor, mindig valóságosnak és helyesnek tűnt számomra. Ezt akár a történelmi fraktál elmélet egyik bizonyítékának is tekinthetjük. A történelmi fraktál elmélet azt állítja, hogy a népek történelme ugyan mindig új és még újabb formában, de lényegét tekintve mindig a korábbiakkal megegyező „régi” mintázatokat mutatva halad előre az időben. E mintázatok az adott nép lelki tulajdonságai, világlátása, megélt élettapasztalatai, földrajzi, geopolitikai helyzete és klimatikus viszonyai által determinált módon ismétlődnek. A történelem lényegében mindig ugyanazt a kérdést vagy kérdéseket teszi fel, és ugyanazokat a megoldásokat kínálja. Ezt a leckét aztán mindaddig újból és újból feladja számukra, míg a Gondviselés segítségével meg nem találják a feltett történelmi kérdésre adandó helyes választ. De nem csak a választ kell megtalálnunk, hanem a megtalált válasz mellé oda kell tenni a helyes és szükséges cselekedetet is. Ehhez józan ítélőképességre, becsületre és bátorságra is szükség van. A „magasabb osztályba lépéshez” ezek egyike sem hiányozhat..Ezek a gondolatok jutottak eszembe Reményik Sándor ‘Elkéstetek’ című versét olvasva, hallgatva. Döntsétek el, igazam van-e. Ez a vers a máról szól, vagy a száz évvel ezelőtti múltról?
A versben persze benne van Trianon fájdalma, de annak – mára elfogadottá vált – de mégis máig ható feldolgozatlansága is. De ugyanúgy az akkori és a mai Európa, és benne a régi és a mai Magyarország is, persze azok éteri lényege, a valódi kereszténység mibenléte. Csak szavak, vagy a hittel vállalt tettek is? Mert – jóllehet, nagyon kevesen tudják – az Európai Unió zászlaja Mária 12 csillagát formázza. Annak a Máriának a csillagait, aki hazánk Patrónája. (Igaz, az egyik volt miniszterelnök azt állította, Mária már rég levette a kezét rólunk, magyarokról.) … Én magam római katolikus vallású vagyok. Reményik Sándor pedig, erdélyi magyarként, református, protestáns kálvinista volt. A vers mindenkihez, nem csak a reformátusokhoz szól, hozzánk, katolikusokhoz is. Sőt, egész Európáért kiált, mert most Európa Trianonját készítik elő. Cselekednünk kellene. Legalább magunkért, hogy mi, magyarok megmaradhassunk.
Reményik Sándor: Elkéstetek – Nyári István
Dani
| Csiba József | (2024. szeptember 29.) |
Kedves Dani!
Nagyon szépen köszönöm a verset és megosztott gondolataidat!
Nyári István nagyszerűen mondja el a verset!
Üdvözöllek:
Jóska