Heti vers – 41./2022

Hadházi Dániel     (2022. október 9.)

 

Tisztelt Levelezőtársak!

Ezen a héten volt október 6-a, EGYIK nemzeti gyásznapunk, az aradi vértanúk kivégzésének napja. Vajon van-e még egy másik nép a Földön, melynek ennyi gyásznapja lenne, mint nekünk, magyaroknak? E heti versküldeményem nem kapcsolódik közvetlenül október 6-hoz. Csak annyiban, hogy az erre a hétre küldött vers, Dsida Jenő ‘A sötétség verse’ című költeményének hangulata is meglehetősen borús. … Ugyanúgy, mint napjainké, mert azok sem adnak mostanában sok okot a vigasságra. 

A vers érdekessége az impresszionista festők stílusában, alig egy-két ecsetvonással megfestett éjszaka lírai leírása. De érdekes a vers keresztsoros tiszta csengésű rímeinek és a mondandó borongós hangulatának az ellentéte is. A költemény befejező képe pedig egyenesen mellbevágó, az emberi kicsinység és jelentéktelenség tökéletes művészi kifejezése. … Számomra, valahogy ez az igazi irodalom. Néhány tökéletes szóban összefoglalva a megértett, és ezért mindenki számára megdöbbentő felismerésként ható lényeg kimondása.

Dsida Jenő: A sötétség verse – Mácsai Pál

Dani