| Hadházi Dániel | (2025. október 5.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Hétfőn lesz október 6., a 13 aradi vértanú halálának gyásznapja. Rájuk és mindazokra a hősökre emlékezve, akik 1848-49-ben fegyvert fogva harcoltak a magyar szabadságért, ezen a héten nem szavalatot, hanem Tompa Mihály: A gólyához című versének a Kormorán együttes által megzenésített változatát küldöm Nektek.
Tompa Mihály: A gólyához – Kormorán együttes
Dani
Unger Zsuzsa (2025. október 5.)
Kedveseim!
Parkbarátunktól kaptam az alábbit, s ezennel nektek (Gyarapodók, Öreg Majorosok, VMPB) továbbítom (megtoldva a teljes leírt szöveggel) …
Tisztelt Levelezőtársak!
Hétfőn lesz október 6., a 13 aradi vértanú halálának gyásznapja. Rájuk és mindazokra a hősökre emlékezve, akik 1848-49-ben fegyvert fogva harcoltak a magyar szabadságért, ezen a héten nem szavalatot, hanem Tompa Mihály: A gólyához című versének a Kormorán együttes által megzenésített változatát küldöm Nektek.
Tompa Mihály: A gólyához – Kormorán együttes
Tompa Mihály: A gólyához
Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólyamadár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.
Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és síró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van, s megdermedett.
Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóra, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet,
Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.
Házamról jobb, ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbeesést ne hallanál alól,
S nem félhetnél az ég villámitól?
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy volt! az is elveszett!
Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!
Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk, járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél, és sírván, megyen
Új hont keresni túl a tengeren.
A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.
Beszéld el, ah! hogy … gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik…
A honfi honfira vádaskodik.
Testvért testvér, apát fiú elad…
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy ki távol sír e nemzeten:
Megútálni is kénytelen legyen
Tompa költeményéért nem kerülhette el a retorziókat: Hanvára költözését követően 1852 májusában kéziratait és levelezését lefoglalták, és Kassán a császári haditörvényszék perbe fogta. 1852 júniusától augusztusáig a börtönné alakított kassai Fekete Sas fogadóban tartották fogva, ahol szabadon érintkezhetett rabtársaival és látogatókat is fogadhatott, levelezhetett. 1853 januárjában ismét beidézték, végül ítélet nélkül szabadon engedték, de lakhelyét nem hagyhatta el. Az anekdota szerint a császári adminisztrátor tört magyarsággal a következő szavakkal bocsátotta el: „Most frei, hanem több gólya nem csinálni.” Mindez csak még népszerűbbé tette Tompát, de ez nem jelentette azt, hogy a továbbiakban is szabadon tevékenykedhetett volna.