| Hadházi Dániel | (2022. október 30.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ebben az évben heti versajánlóimban már többször küldtem Nektek nagyszerűbbnél nagyszerűbb Reményik verseket Most, Mindenszentek ünnepe és Halottak Napja közeledtével, újból egy gyönyörű Reményik verset találtam a legalkalmasabbnak arra, hogy megemlékezzünk az elmúlásról, elhunyt elődeinkről. Reményik Sándor ‘Végrendelet’ című költeménye tökéletesen írja le miképpen is kellene gondolkodnunk ajándékként kapott életünk egészéről, és annak részeként a halálról, az elmúlásról.
A néhai író és publicista, Szőcs Zoltán egyik, jó néhány évvel korábbi írásában olvastam az alábbi, nem szó szerint idézett gondolatot: Ez a sárgás-barnás, lombhullató időhöz kötődő, nyirkos, sokszor már szürkén ködös, didergős, fázós ősz közepi nap, mikor elhunyt szeretteink-re, elődeinkre emlékezünk, az egyik legősibb, legpogányabb, de ugyanakkor a legkeresztényibb és emiatt egyben legeurópaibb ünnepünk is. Ez köt össze minket a már elmúltakkal, az ő életükkel, és ez jelöli ki számunkra azt a helyet itt a Földön, ahová tartozunk, ahol élnünk kell, azzal a földdel, ami a miénk, amit örökségül kaptunk tőlük, a már elmúltaktól.
Reményik Sándor: Végrendelet – ismeretlen előadó
Dani
| Vincze Attila | (2022. október 30.) |
Danikám! Köszönöm!
Attila
| Csallóközi Tamás | (2022. október 30.) |
Kedves Dani,
Köszönöm a gyönyörű verset.
A költő is mondja: „mindenütt leszek „
Üdvözlettel:
Csallóközi Tamás