| Hadházi Dániel | (2024. december 1.) |
Tisztelt levelezőtársak!
Még mindig a kortárs magyar irodalomnál maradva, erre a hétre néhány Lackfi János költeményt küldök Nektek. Azért kezdtem el közös figyelmünket a kortárs magyar irodalom felé fordítani, mert nem szerettem volna, ha az a vád ér, hogy túlságosan ósdi szemlélettel tekintek a magyar irodalomra, és szinte kirekesztem abból a mai szerzőket. Bár korábban is tettem már néhány próbálkozást , hogy legalább néhány vers, vagy prózai mű erejéig bemutassam napjaink írói és költői nemzedékét, de akkoriban az elém került irodalmi alkotások színvonalát egyszerűen nem tartottam méltónak arra, hogy azok a mára klasszikussá érett magyar irodalom alkotóival és az e klasszikus szerzők műveivel ugyanazon a lapon említtessenek. Ugyanakkor osztom a múlt század közepén élt nagyszerű írónak, Németh Lászlónak a kultúráról vallott véleményét, mely szerint a kultúra fogyóeszköz, csak akkor maradhat meg, ha minden nap gyarapítjuk. A kultúrának ezt a fogyóeszköz jellegét értsük úgy, hogy az időben egyre távolodunk saját kultúránk gyökereitől, az porlad, repedezik, töredezik, felejtődik. Hogy a jövőben is lehessen majd magyar kultúráról beszélni, hogy az ne egy egykor élt nagyszerű alkotásokat létrehozó nép műveltségét bemutató műtárggyá merevedjen, ahhoz ma kell a kultúra építményére pontosan ráhelyezni és malterral az építményhez erősíteni azokat a téglákat, melyeket a „mai kemencékben égetünk ki”, mai mesterek, és mely téglák az idővel valóban kultúrává – magyar kultúrává – nemesednek majd. A mai „mesterek” közül Lackfi János az egyik legjobb. Az ő műhelyéből ilyen téglák kerülnek ki.
Lackfi János: Törékeny – a költő előadásában
Lackfi János: Mérhetetlen – a költő előadásában
Lackfi János: Megszülni – a költő előadásában
Lackfi János: Használat – a költő előadásában
Kicsit furcsa alakú téglák ezek, de még megtalálható a helyük a magyar kultúra építményének felső téglasorában valahol, és talán még e téglák beillesztéséhez használt malter is köt. Lackfi – hozzám hasonlóan, de nálam sokkal modernebb módon – az irodalom oktatásával és népszerűsítésével is megpróbálkozik. Ez nem csak, hogy elfogadható, de egyenesen kötelező is egy költő esetében. De az alkalmazott módszerek már egészen érdekes és furcsa alakú építőkockák, amelyek sok helyütt durván érdesítve a felszínt, kilógnak az építmény sima falából, s mindezek mellé még a malter is kicsit hígabb anyag, mint amilyet a korábbi mesterek kevertek. De ezek a jelenségek nem a tehetség hiánya miatt alakulnak így, hanem, mert Lackfi sem tudja kivonni magát a korszellem alól , neki is be kell hódolnia a mindig csak az örökös jelenben létező – és pontosan ezért talmi – modernség követelményének.
Lackfi János: Szilágyi Örzsébet emailjét megírta – a költő előadásában
Lackfi János: Edvárd király a mormon hentes – a költő előadásában
Lackfi János: Repült felém anyám – a költő előadásában
Vajon Arany János és Petőfi ugyanúgy látják-e mindezt, mint ő, Lackfi, és ugyanúgy nevetnének-e, vagy legalább elmosolyodnának-e ezeken az elemzéseken, mint ahogy azt az ily módon felemelni akart, de ugyanakkor mégis kissé lefelé is húzott mai közönség teszi, igazán csak ők mondhatnák mek. Tételezzük fel, talán igen.
Higgyétek el, Lackfi János költészeténél lényegesen rosszabb választásom is lehetett volna, mikor belenyúltam a kortárs magyar irodalom kosarába.
Dani