| Hadházi Dániel | (2023. január 22.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Folytatva a múlt héten Csokonai Vitéz Mihály ‘Rémítő és vidító kétségek’ című verse kapcsán megkezdett, az élet mibenlétével kapcsolatos gondolatainkat, ezen a héten két költeményt, Berzsenyi Dániel ‘Fohászkodás’ és József Attila ‘Talán eltűnök hirtelen’ című versét küldöm Nektek.
Születés és halál. … És e két pont között az emberi lét. … De vajon csupán ennyi lenne a „minden”, ez lenne a „lét egésze”? Két történelmi kor, két nagyszerű magyar költő, két teljesen különböző választ ad erre a kérdésre. Berzsenyi, aki Csokonai kortársa volt, lelkében bizalommal és reménnyel telve tekint az elmúlás felé. Több mint egy évszázaddal később, József Attila verséből az individualista magány hideg üressége árad. Még akkor is, ha tudjuk, hogy József Attila sem fordult el Istentől, – ezt számos verse bizonyítja.-, és valószínűleg depresszióval is küzdve írta ezt a költeményét.
A két vers különböző érzelmi telítettségű lírája kiválóan alkalmas, hogy szemléltesse a 19. század elejétől, Csokonai és Berzsenyi korától, a 20. század első harmadáig az emberek világlátásában és lelkében lezajlott változások közé rajzolható, képzeletbeli ívet. És ez az ív lefelé – a föld felé – görbül, konyul. Jó lenne ha tévednék, de azt hiszem igazam van, mikor azt állítom. ma az emberek nagy többsége sokkal inkább József Attila, semmint az időben távolibb Berzsenyi szavaival érez közelebbi kapcsolatot. Erre szolgál bizonyságul József Attila versének Ágnes Vanilla által megzenésített változata. … Pedig mennyivel más lenne a körülöttünk lévő világ, ha abban Berzsenyi világlátása érvényesülhetne!
Berzsenyi Dániel: Fohászkodás – Végvári Tamás
József Attila: Talán eltűnök hirtelen … – Latinovits Zoltán
József Attila: Talán eltűnök hirtelen … – Ágnes Vanilla
Dani