| Hadházi Dániel | (2024. február 4.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Van egy kínai mondás, melyet az ellenségének címez az, aki távozáskor így búcsúzik a másiktól: „Élj meg történelmi időket!” Ez a látszólag udvarias néhány szó nagyon mély bölcsességet és élettapasztalatot rejt. Hogy mit is jelent ez a mondás valójában, azt manapság a saját bőrén érezheti mindenki, mert kétségtelenül történelmi és valószínűleg újból sorsfordító időket élünk napjainkban. Minden felbolydult körülöttünk, a nyugodtnak és biztonságosnak hitt életünkről pedig kiderül, hagy egyáltalán nem mi magunk vagyunk annak urai, mint ahogy azt eddig hittük. A távolból idegen emberek kicsinyes és önös érdekei, vagy elvakult, ideák rabjaivá vált, szűk látókörű akarnokok, rosszindulatú és műveletlen senkik hatalmi pozícióból meghozott döntései következményeinek vagyunk mindannyian kiszolgáltatva. …
Gondoljuk el mit érezhetett egy hazafi 1848-ban, a magyar forradalom és szabadságharc napjaiban. Ő is az elkeseredés és a remény között vívódott akkor. De ez a vívódás nem a hadi-szerencse pillanatnyi fordulatai szerint ingadozott a remény és a reménytelenség között, Az a vívódás más volt. Olyan, mely „történelmi időkben” ott van minden hazafi lelkében mert ott kell lennie. Ott van az mostanság a miénkben is, hisz a jövőt nem ismerhetjük. Annak alakításához csak két fegyverünk van, de az legalább van: a jószándék és a szabad akarat
Mi, most élő magyarok sem adhatunk más választ a történelmi idők kihívásaira, mint a lassan már 180 évvel ezelőtt, az 1848-49-es magyar szabadságharc idején élt Arany János. Nekünk is, csakúgy, mint akkor Aranynak, a magyarság népként, nemzetként való megmaradásában kell bíznunk, és ezt a hitünket személyes tetteinkkel kell nap mint nap megvallva igazolnunk. … Aranynak ez a gyönyörű, „Él-e még az Isten?’ című pátosztalan verse azt is megmutatja, mi a kultúra szerepe ebben a harcban. Ez a költemény majdnem kétszáz év távolából ad hiteles biztatást a mának.
Arany János: Él-e még az Isten? – Novkov Máté
És a fenti költemény mellé egy másik gyönyörű Arany János vers ugyanehhez a témához, de most már pontosan kitűzve, és feladatként adva mindannyiunk számára a népként – nemzetként való megmaradásunk érdekében a tennivalóinkat. Arany mindkét fenti verset 1848-ban írta, ám azok semmit sem veszítettek aktualitásukból.
Arany János: Örökség – Petrozsényi Eszter
Dani