| Hadházi Dániel | (2020. február 9.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
E heti küldeményemet tekintsétek kiegészítési javaslatnak a már egyébként is viták kereszttüzébe került új NAT (Nemzeti Alap Tanterv) történelmi és irodalmi fejezeteihez.
Kezdjük a történelemmel. 1945. február 11-én a budai várban a várost ostromló szovjet erők által körülzárt német és magyar csapatok elhatározták, hogy nem hadifogolyként akarnak élni tovább – túl sok jóra a szovjetektől biztosan nem számíthattak – , hanem megpróbálják a lehetetlent, kitörnek a gyűrűből. A katonai akció súlyos kudarccal végződött. Az ostromgyűrűbe zárt kb. 80.000 – 40.000 német és ugyanannyi magyar – katona közül, alig néhány százan érték el a gyülekezőhelyként kijelölt Szomor, Mány, Bicske környékét. A többiek az orosz katonák golyózáporában és a szovjet tankok ágyútüzében szinte mind elpusztultak. Erre a tragikus eseményre emlékeznek minden évben a Kitörés emléktúra résztvevői. Megkoszorúzzák a Városmajorban álló Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrászművész által alkotott első világháborús katonaszobrot, mely a „Nagy Háborúban” elesett magyar katonahősöknek állít emléket. Mivel a II. világháborús hőseinkről, a hazájukért harcoló, a frontokon, a Don-kanyarban, a végtelen orosz hómezőkön a visszavonulás során elpusztult magyar katonáinkról azóta sincs más emlékmű, hát róluk is itt emlékeznek meg. … Nem tudom miért, de ez az esemény – a békés megemlékezés és az áldozatokat megillető tisztelgés helyett – minden évben alkalmat ad egy jó kis fasisztázásra és hangos antifasiszta tiltakozásra, hőbörgésre. A Kitörés túra alsó szakaszának útvonala a Városmajoron vezet át Így volt ez idén is. Hatalmas volt a rendőri készültség. Rendőrkordon választotta el egymástól az emlékezőket és a hangoskodó, köpködő, gyalázkodó ellentüntetőket. „- Ne keverjük össze a hősöket az áldozatokkal! Ne hagyjuk, hogy a gyilkosokból hősöket faragjanak!” – üvölti Horváth Aladár, a liberális cigány vezető, és persze, mindezért az Orbán-kormány a felelős. Lengedeznek a piros-fekete antifa, kék-aranycsillagos EU-s. kék-zöld középen piros kerékkel díszített cigány zászlók, fasisztázó, SS-ező molinókat feszítenek ki, rózsaszín ruhás, vásári maskarába öltözött lila és kék hajó fiatal síposok, dobosok zajonganak, legtöbben olyanok, köztük nagyon sokan külföldiek is, akiknek semmi közük a mi történelmünkhöz. … A nevetséges csinnadratta ellenére az esemény a hatalmas rendőri készültségnek köszönhetően, viszonylag békésen zajlik.
Valamiért az új politikai vezetésű I. és II., de sajnos, a Pokorni Zoltán vezette Fideszes XII. kerületi Önkormányzat is úgy vélte, be kell szállnia az események forgatagába. A Kós Károly iskola alatti tágas Temes utcai parkoló területén egy konténert helyeztek el, amelynek belsejében és külső oldalára kifüggesztett korabeli fényképek egy kis fotókiállítás formájában számoltak be a nyilasok rémtetteiről. A fényképekhez fűzött magyarázó szövegekből megtudhattuk, hogy az áldozatok legtöbbje nem a szovjetek, vagy a németek, hanem magyar honfitársaik kegyetlen gonoszsága következtében pusztult el. A szöveg szerint, azok a zsidók, akiket nem végeztek ki azonnal. megszöktek, a nyilasok elöl a Várba menekültek és a németek között vegyültek el (sic!) Kiderült az is, hogy az ostrom idején Budapest lakosságának 24%-a zsidó származású volt. … Egyetlen mondat sem a pincékben reszkető, éhező, fázó, reménytelenül kiszolgáltatott helyzetbe került polgári lakosságról, a magyarokról, a szovjet katonák brutalitásáról, önkényeskedéseiről, a zabrálásokról, a nők megerőszakolásáról, a számtalan magyar civil áldozatról, a málenykij robotra hurcolt férfiakról és nőkről, stb. … A kis kiállítást – természetesen – a megbékélés, és nem a gyűlöletkeltés céljából készítették. … Ki így, ki úgy emlékezik a 75 évvel ezelőtt történtekre. pedig igazából csak egy történelem van.
Ezért én az új NAT vonatkozó történelmi fejezetei közé az alábbi kis film beiktatását feltétlenül javaslom. Íme
Budapest ostroma / Kitörés_ Állva meghalni – 1945. február 11.) / Duna Tv
A filmhez illő zenei mellékletként pedig, hallgassátok meg a Kárpátia zenekar ‘Szibéria felé’ című dalát.
Irodalmunk, néhány kisebb jelentőségű, és a szovjetek győzelmét általában ‘felszabadításként bemutató mű kivételével, eddig nem sokat foglalkozott Budapest ostromával és a kitöréssel. Ezért az új NAT-ra tekintettel az alábbi, évtizedekkel Budapest ostroma előtt keletkezett és szinte teljesen ismeretlen Vajda János verset javaslom az irodalom tananyagba beilleszteni. A sötét hangulatú, de végül mégis optimizmusba csapó költemény sorskérdéseinkkel foglalkozik.
Vajda János: A virrasztók – Kálmán György
Dani