| Hadházi Dániel | (2021. február 28.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten tegyünk egy rövid irodalmi kitekintést a XVI. század végi, XVII. század legeleji Angliára. Ez a korszak Anglia felemelkedésének kezdete, egy jövőbeni világbirodalom születésének időszaka, melyet a nagy földrajzi felfedezések után hirtelen kitáguló és átrendeződő új világ, valamint a késő reneszánsz szellemi nyitottsága együtt határoznak meg. Ez William Shakespeare kora. Ezúttal azonban ne Shakespeare valamelyik drámájából vett prózai szöveg segítségével, hanem ritkábban idézett szonettjei közül meghallgatva néhányat, idézzük fel a nagy angol költő és drámaíró szellemét.
A „szonett” olasz eredetű szó, melynek jelentése „dalocska”. A szonett , mint irodalmi műfaj a reneszánsz korában, így Shakespeare idejében is, nagyon népszerű, kötött, szinte kizárólag lírai tartalmat, általában szerelmi témát, a szerelmi érzelmeket burjánzó természeti képek metaforáiban megfogalmazó versforma, mely mindig 14 sorból és soronként 10-11 szótagból áll. A szonetten belül egy versszakot 4 sor alkot, így a szonett – minthogy a vers mindig 14 sorból áll – utolsó versszaka csak kétsoros, mely tartalmát tekintve az előző 12 sorban kifejtett téma lezárására szolgál. Egy-egy versszakon belül a sorok keresztrímes formát (A – B – A – B) alkotnak. Ezek a formai kötöttségek komoly feladatot jelentenek a fordítóknak, bármilyen nyelvre ültetik is át a szonettet. .
Shakespeare összesen 154 szonettet írt. Hogy kihez, vagy kikhez írta azokat, volt-e egyáltalán címzettjük e verseknek? – rejtély, sőt vita tárgya. Közülük a legismertebbet, az LXXV. szonettet (Az vagy nekem, mint testnek a kenyér …) korábban egy másik levelem kapcsán már meghallgattátok. Most – ismétlésképpen – , de ezúttal az LXXV. mellé a kevésbé ismert Shakespeare szonettek közül is válogattam néhányat. Érdekesség, hogy Shakespeare szonettjeit magyarra először 1921-ben meglehetősen későn, fordította le Szabó Lőrinc. Az LXXIII. kivételével, mely Faludy György fordítása, az alábbi verseket mind Szabó Lőrinc átiratában hallhatjátok. … Shakespeare szonettjei a szerelmet dicsőítő himnuszok.
XVIII. szonett – Baranyi Péter
XXIV. szonett – Baranyi Péter
LII. szonett – Latinovits Zoltán
LXV. szonett – Latinovits Zoltán
LXXIII. szonett – ismeretlen előadó
LXXV. szonett – Latinovits Zoltán
És most hallgassunk meg – csupán az érdekesség kedvéért – eredeti nyelven [Shakespeare korabeli angolról mai angolra fordítva] két szonettet, a CXVI,-at és CXXX. -at,
CXVI. Sonet – Mairin O’Hagen
CXXX, sonet -Alan Rickman
A versekhez illő zenei mellékletként hallgassatok néhány taktusnyi Shakespeare korabeli angol udvari tánczenét :
Dani
U.i. És most jöjjön a meglepetés, a CXLIV. szonett, melyet szavalat formájában, sajnos, nem leltem fel az interneten
Két szerelmem van, az gyötör s vigasztal;
Szellemük szüntelen hajtóerő;
Gyönyörű férfi az egyik, az angyal,
Az ártóbb szellem egy rút-színű nő.
Hogy pokolra vigyen, a női rossz
Csalja tőlem lelkem angyal-barátját
S szemem sátánná rontani gonosz
Fénnyel hálózza annak tisztaságát.
S hogy az az angyal ördög lett-e már,
Még nem tudhatom, szívem csak gyanít,
De mert távol – és együtt – van a pár,
Sejtem: megjárták egymás poklait.
De ez titok; s nem tudom meg, mi hogy van,
Míg a Jó el nem hamvad a Gonoszban.
Ma korunk irodalomkutatói – igazodva az elfajult korszellemhez – e szonettből arra a következtetésre jutnak, hogy Shakespeare „esetleg” homoszexuális volt. (Sic!). Ezen állítás mögött az a feltételezés áll, hogy a költő szonettjeit a saját nevében és mindegyiket ugyanahhoz a személyhez, a CXLIV. szonettben említett „gyönyörű ifjúhoz” írta, azaz, maga Shakespeare az ún. „lírai én”, s e „gyönyörű ifjú” valójában szerelme tárgya.. .. Valljuk be, erre nem gondoltunk!. …
Egyetlen szó elég, s máris egy másik, egy új Shakespeare áll előttünk?! … „- Shakespeare homoszexuális volt?” – teszik fel nekünk és helyettünk a kérdést, akik eddig egyáltalán nem gondoltunk erre. Nem is gondolhattuk, hiszen Shakespeare más műveiben erre egyáltalán nincs utalás. Ma azonban – a korszellemnek megfelelően – Shakespeare „lehetséges homoszexualitásáról”, na jó, megengedően, „biszexualitásáról” kell, hogy szóljanak az „irodalomtudományi tanulmányok”. …
Rosszindulatú és célzatos állításnak tűnő extrapoláció, ha a fenti kérdésekbe rejtett állításokat kivetítjük Shakespeare valamennyi szonettjére. Ehhez korunk „irodalomtudósainak” a fenti 14 sor is elég, még akkor is, ha sem Shakespeare drámáiban, de a többi szonettben sem találunk egyebet a férfi és a nő nem egymás irányú egészséges szexuális vonzódására vonatkozó, azt művészi módon bemutató utalásoknál. …
Emlékezzetek, tavaly, Kölcsey egyik férfi barátjához írott levelében szereplő néhány, ma már szokatlanul dagályosnak tűnő és félreérthető mondatnak, a mai kor szerinti újraértelmezése kapcsán vetődtek fel hasonló „irodalomtudósi” vélekedések! … Íme, a kultúrharcnak korunk gender-őrületéhez kapcsolódó újonnan megnyílt frontjai!