| Hadházi Dániel | (2023. április 23.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Megdöbbentő versre bukkantam a napokban, Mécs László ‘Riport egy ingyentemetésről’ című próza-költeményére. Ha valóban létezik a szociológiának nevezett tudomány, akkor ezért a művéért Mécs László szociológiai PhD fokozatot érdemelne. Az írás először 1940-ben jelent meg a Vigília című katolikus folyóiratban. A vers keletkezésének idejéből világosan következik, hogy a cigány-kérdés egyáltalán nem újkeletű probléma. Immár hosszú évtizedek, sőt talán még több idő óta nincs rá megoldás, illetve – társadalmi rendszerektől függetlenül – nem találjuk rá a megoldást. A szocializmus korában a rendszer csak elfedni volt képes e szerencsétlenek nyomorát, de generációkon átívelő, valódi jövőt kínáló segítséget nyújtani nem. A rendszerváltás után még ez a látszat is eloszlott, és nagyon kevés kivételtől eltekintve, minden visszazuhant a kilátástalan mélyszegénység, az iskolázatlanság és az általános kulturálatlanság mocsarába. …
Ha van is cigány kultúra, az mást jelent a cigányság számára. mint ahogy mi ezt a szót „kultúra” használjuk. Ők a „cigány kultúrán” inkább életformát – zenét, táncot, viselkedésmódot, és nem a felfelé mutató irányt kijelölő teremtő erőt értik. Vagy csak nagyon kevesen közülük.
Az elesettség, a nyomor mindig részvétet szül. De hiába, mi, a szerencsésebbek, a szánakozó részvéten, vagy az “oldják meg maguk” elutasító és elforduló közönyén túl sem tudunk más megoldást. Mihez kezdjünk a nyomornak ezzel a mélységével, melyből nem egyszer égbekiáltó bűnök is fakadnak?. Az pedig elriaszt minket, s megöli bennünk még a részvétet is. Életvitelünk legtöbbször csupán irigységet kelt bennük. és csak anyagi értelemben vonzó az számukra.
Kétségtelen, a cigányoknak maguknak kellene jövőképet találniuk saját maguk számára. De ez nem megy, még a legkiválóbbjaiknak sem. “- Majd a nagy közös jólét mindent megold!” – áltatjuk magunkat. Így azonban minden – talán örökre – megoldatlan marad? Részünkről a tétlen részvét, a gyáva elfordulás és elsomfordálás, ugyanúgy ahogy azt Mécs László tette azon a bizonyos versbéli ingyentemetésen. … Mi sem tudjuk megválaszolni a cigányasszony fájdalmas kérdését: ” Főpapom! A Jóisten miért tette ezt velem?” Csak a szemünkben csillog egy-két könnycsepp, aztán elfelejtjük az egészet. ….
És mégis, bármit mondtam is eddig, a feladat számunkra nem lehet más, mint a jó példamutatás, … és a szeretet, mert ők is honfitársaink, magyar cigányok. … Velük együtt kell élnünk.
Mécs László: Riport egy ingyentemetésről – Pregitzer Fruzsina
W.A. Mozart: Requiem (Lacrimosa) – Bécsi Szimfonikus Zenekar / Karl Böhm
A költő, az 1895-ben született Mécs László premontrei szerzetes volt. Magyar – latin szakos paptanárként tevékenykedett. Írásai 1915-től jelentek meg. A hit, a vallás és a humánum kérdései foglalkoztatták. Még életében, ráadásul, már a szocializmus idején. kétszer is irodalmi Nobel-díjra jelölték. Mindkétszer – művei külföldön sikert aratott műfordításainak köszönhetően – angol ajánlással. Mécs László 1978-ban, Pannonhalmán hunyt el.
Dani