| Hadházi Dániel | 2026. február 22. |
Tisztelt Levelezőtársak!
A múlt héten Valentin-nap alkalmából két szerelmes témájú Vas István verset küldtem Nektek. Mindkettő a még égő tüzű, de már érett szerelemről szólt. Fiatalabb, illetve a koruk alapján már kevésbé, de lelkükben örök fiatalnak maradt levelezőtársaink azonban túlságosan is bágyadtnak, sőt, talán egyenesen öregesnek, találhatták múlt heti versküldeményemet. Hiányolhatták abból a hevesebb, forróbb tüzű vágyak hevítette szerelemről szóló érzelmeket. Ezért ezen a héten ezt a feltételezett hiányt pótlandó, egy, a múlt hetieknél egy kicsit pikánsabb és humorosabb verssel próbálom helyreállítani a felbillent egyensúlyt, a szelíd Tóth Árpád tollából. … Alig akarjuk elhinni, hogy ezt a verset is az inkább elégikus hangulatú költeményeiről ismert Tóth Árpád írta, annyira más a témaválasztás és a stílus.
Tóth Árpád: A holdkóros apród története – Jordán Tamás
Még ha nem is közvetlenül a mai vershez, de a versben megidézett korszakhoz, s a lovagkor hangulatához mégis csak kapcsolódó érdekességként ajánlom a Wikipédia trubadúrokról szóló fejezetének elolvasását. Abból sok más érdekesség mellett megtudhatjuk azt is, mi a különbség, a ma már teljesen más értelemben használt „jongleur”-ők (zsonglőrök) – egykori hivatásos énekesek – és a trubadúrok között.
Dani