Hadházi Dániel (2023. augusztus 20.)
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezt a küldeményemet augusztus 20-án, nemzeti ünnepünk reggelén adom postára. Augusztus 20. Szent István király és az államalapítás, de az új kenyér ünnepe is. Az ünnep ez utóbbi lelki tartalmához illően, ezen a héten három olyan verset küldök Nektek, mely a kenyérről, a kenyér szentségéről, szimbolikus és valódi éltető erejéről, a kenyér „példamutatásáról” szól. … Ősszel a felszántott földbe vetett magból tavasszal kikelő zsendülő zöld búza az ígéret , az ifjúság jelképe. A nyáron aranyló színbe öltözött búzamezők, már az érett férfikort jelentik, a beteljesedést, a kapott képességek, a talentum kibontását – a kalászok közt és a táblák szélén a búzavirágokkal és a pipacsokkal együtt. De mindebből azonban csak akkor lesz igazi beteljesülés, ha a megérett búzát learatják, a kalászokat kévébe kötik, kicséplik, a magból a malomban lisztet őrölnek, a lisztből pedig kenyeret sütnek. Vagyis, ha az ígéretből valóság, azaz áldás válik. A megérett búza növény elpusztul ugyan, de pusztulása új életet teremt. jó ízű, éltető kenyér lesz belőle A kenyér a természet, az Isten és az emberi munka közös, áldást hozó ajándéka. …. Az én nagymamám régen, mielőtt megszegte a friss kenyeret, annak alsó héjára a kés hegyével keresztet rajzolt. Ősi jelkép és egyúttal hálaadó áldozat is. Vajon hányan tartják még ezt a gyönyörű szokást, mely így valódi, Istennek ajánlott élő asztali áldozattá teszi mindennapi kenyerünket.
Gergely István: A kenyér szava – Ferenci Attila
Reményik Sándor: Mindennapi kenyér – Ferenci Attila
Kányádi Sándor: Nagyanyó kenyér – Bodor-Molnár Bernadett
És a versek után egy kis rövid némafilmecske, mely az aratástól a kemencében sütött kenyérig mutatja meg korabeli felvételek segítségével a szent folyamatot.
Dani