| Hadházi Dániel | (2023. szeptember 17.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Egy nagy családi esemény miatt csak most, e szokatlan vasárnap esti órában tudom postára adni e heti irodalmi küldeményemet, mely ezúttal egy. Petőfi vers. Szerintem, nagyon kevesen ismerik ezt a költeményt, közületek is talán csak néhányan. Nem kerül elő gyakran. A címe ‘A völgy s a hegy’. Az az örök emberi elégedetlenség apoteózisa. Emberként, de még völgyként, vagy hegyként sem élhetjük meg az egészet, mindig csak a részt, a miénkét, a sajátunkat, de a részt viszont teljes egészében. Én ma már hetven évesen talán értem ezt a misztikumot, de Petőfi, a zseni, aki 1848-ban 25 éves korában írta ezt a költeményt, már akkor tudta mindezt. …. Én többet érzek ebben a versben annál a profán magyarázatnál, melyet „a szomszédban a fű mindig zöldebb” mondattal szoktunk elintézni. Nem csak az egyszerű emberi irigységről, az örök emberi elégedetlenségről szólnak e sorok, de ha tényleg belegondolunk, a rendről is, mely a hegyet valamilyen felsőbb akaratból heggyé, a völgyet pedig völggyé tette, teszi. E döntések okát ők nem ismerik, nem is értik, s ezért valóban irigykednek is egymásra. A döntés azonban megváltoztathatatlan, ők feladatot kaptak. Az egyiknek hegynek, a másiknak völgynek kell lennie, mert létük nem öncél, nem önmagukért vannak. Ők völgyként és hegyként szolgálnak…. Mert létükkel szolgálnak. …. Szolgálják a rendet, a Teremtés rendjét. A nagyszerű filozofikus tartalomhoz. és Petőfi gyönyörű nyelvezetéhez illeszkedve, Pálfi Kata kiváló szavalata igazi élménnyé teszi ennek a versnek a meghallgatását.
Petőfi Sándor: A völgy s a hegy – Pálfi Kata
Dani
| Illés Gyula | (2023. szeptember 18.) |
Nagy igazság lakozik benne.
| Simongáti Győző | (2023. szeptember 18.) |
Szia Dani,
ez valóban nagyon szép és filozofikus volt, így van, nekünk soha semmi sem jó, semmi nem elég, minden máshogy lenne az igazi.
Bár igazak lennének ránk Pál apostol szavai: „mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4, 11-13)
Üdv,