Heti vers – 44./2023

Hadházi Dániel  (2023. október 29.)

                                                                                           

Tisztelt Levelezőtársak!

Ezen a héten Berzsenyi Dániel, a magyar Horatius egyik ritkán hallható versét ‘A reggel’ címűt küldöm Nektek lelki és gondolati gyönyörködni valóul. Sajnos, csak ezt az egyetlen silány előadását találtam meg ennek a gyönyörű nyelvezetű és mélyen filozofikus tartalmú Berzsenyi költeménynek. Annyira gyengének találom Tari Teréz versmondását, hogy még azon is gondolkodtam, csak a költemény nyomtatott verzióját küldöm el Nektek. Végül úgy döntöttem mindkettőt, ki-ki döntse el, ő maga hogy szeretné jobban megismerni Berzsenyi nyelvének szépségét és gondolatait. 

Berzsenyi Dániel: A REGGEL

Nézd, a napnak derülő sugára
Mint ébreszti a természetet,
Mint önt új bájt a virág fodrára,
S mint zendíti a zöld ligetet.

Nézd, új öröm s újult életerő
Száll hegyekre, száll most völgyekre,
Csak az örök homályban heverő
Bagoly siet bús rejtekekre.

Nem mosolyog néki a szép reggel,
Sem az élet harmoniája:
Kedvesb néki a szomorú éjjel,
Mint az egek dicső pompája.

Igy van minden! változhatlan renddel
Ki van szabva éltünk pályája;
Egyik rokon a félistenekkel:
A másiknak por a hazája.

A rablelkek örök setétségben
Bolyongnak a denevérekkel:
Nem nézhetnek a dicső napfénybe
Örök éjhez szokott szemekkel.

A nagy lélek önként az aetherben
Héjáztatja szabad szárnyait,
Nem tartja itt fojtva porkötélben
Az égi tűz nemes lángjait.

Nem tébolyog gót épületeken
Az éjjeli vak madarakkal:
Feljebb evez a nagy Álpeseken
A nap felé uszó sasokkal.

[1803]

Ritkán mondok kritikát magukról a szavalatokról, de ez a silány versmondás elgondolkoztatott. Mi történik a Színház és Filmművészeti Főiskolán, vagy most már egyetemen? Nem tanítják meg a fiatal színész nemzedéket a versmondás művészetére, a versmondásra, a hiteles – a költő gondolatait tökéletesen megérző, a verset ugyan a színész hangján, de mégis a költő lelkéből tolmácsoló előadásmódra, azaz a szavalat művészetére? Ez nem Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc, vagy a többi nagy színészóriás visszasírása, hisz az utánuk jövő generáció képviselőitől is hallottunk gyönyörű szavalatokat. De a jelenlegi fiataloktól alig-alig. Pedig a szavalat, a versmondás művészetének ismerete nagyon fontos, mert annak nemzeti identitás képző és kultúra megtartó szerepe van. Ma a főiskolásoknak – lehet – csak színész mesterséget tanítanak, de valódi színművészetet nem. Vagy a korábbi időkhöz képest kevesebb lenne a tehetség? A színészet megélhetéssé silányult? Jó lenne hinni, hogy nem így van. Én úgy vélem, inkább csak kevesebb a klasszikus értelemben vett művelt, kulturált  ember köztük és tanáraik között egyaránt.

Akinek pedig mindezek elolvasása után is maradt még néhány perce, annak egy kis irodalomtörténet. Hallgassuk meg ki is volt Berzsenyi Dániel, hisz oly keveset tudunk róla, egyik legnagyobb lírikusunkról.

Berzsenyi Dániel: A reggel – Tari Teréz

Berzsenyi Dániel költészete

Dani

Pados Enikő    (2023. október 29.)

                                                                                  

Igazad van Dani (ismét és mint mindig) ez nem versmondás, hanem valami nyüszüge. A vers gyönyörű.

Köszönöm, Enikő