| Hadházi Dániel | (2023. november 26.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre egy különös József Attila költeményt küldök Nektek, a címe ‘Szólt az ember’. Ez a rövid vers lehetőséget ad néhány nagyon fontos dolog megértésére.
Először is megérthetjük, ki a zseni. A zseni az, aki néhány mondatba bele tudja sűríteni az „egészet”, azaz a teremtett világot. József Attila ezt teszi ebben a versében. A másik dolog, amit megérthetünk, nem egyszerűen csak az a fontos, amit teszünk, amit tehetünk, vagy tehetnénk az életünkben, hanem az, hogy kik is vagyunk lelkünk mélyén valójában. A tetteinket mi mozgatja? Oly természetesnek vesszük az életünket. Élünk, kinek-kinek mennyi idő adatik, de talán soha nem tesszük fel a kérdést: mi is az ember valójában? Sokan talán még a kérdést is értelmetlennek tartják. „Az ember olyan, mint én.” – válaszolják. De hát, tudjuk-e milyen? Miért-e látszólag „értelmetlen” kavargás, mit életnek nevezünk? József Attila költeményét hallgatva megérthetjük azt is, miért kell néha megállnunk egy pillanatra és odafigyelni csak néhány percre a költőre. Azért, mert amit az idő haladtával a bennünk is gyűlő élettapasztalat magunkban gondolattá érlelni nem képes, azt egy-egy költemény néhány sora hirtelen tudássá rendezi össze bennünk. Megérthetjük ebből a versből azt is, hogy az igazán mély bölcsesség kifejezéséhez milyen kevés szó is elegendő.
József Attila: Szólt az ember – Krizsik Alfonz
Dani