Tisztelt Levelezőtársak!
Két héttel ezelőtt, Valentin-nap alkalmával már küldtem Nektek két szép Vas István verset. Akkoriban, az interneten versek közt böngészve akadtam újból Vas István költeményeire. Azért „újból”, mert már régebben is felfigyeltem Vas István művészetére, melynek ereje, mélysége és finom műveltségű európaisága már korábban is megfogott verseit hallgatva, olvasva. Ezért már régóta terveztem, hogy Veletek is megosztom ezt az élményemet, de aztán valahogy mindig csak tolódott és csak még tolódott a dolog, míg ezen a héten végre valóra is váltom mát régóta érlelt tervemet.
Vas István alábbi három versének segítségével szeretném bemutatni Nektek, hogy én magam mit értek a költő „finom európaiságán”. Vas István költeményeiben úgy beszél az európai kultúráról, hogy annak a meglátott, megfigyelt épületdíszekben, szobrokban, más műalkotások finom részleteiben megnyilvánuló szépsége és formai gazdagsága mellett, mindig ott találjuk a látottak inspirálta mély filozofikus gondolatokat is, melyeket a költő az európai történelem egészén belül, annak szövetébe ágyazva tár elénk. … Ez az a nem alulnézetből, hanem egyenrangúan és szemből látott európai kultúra, mely úgy európai, hogy közben magyar is.
Vas István: Cambridge-i elégia – Gáti József
A Sárospataki Vár Sub Rosa termének, a Wesselényi-féle összeesküvés egyik nevezetes színhelyének mennyezet részlete.
Vas István: Via Appia – Mensáros László
A verset ihlető művészi díszítettségű etruszk szarkofág.
Dani
U.i.: A fenti versekhez kapcsolódó néhány megjegyzés:
1. A Wesselényi-féle összeesküvésről a jövő heti levelemben szándékozom bővebben is írni.
2.1. A Via Appia a Római Birodalom legrégibb, máig fennmaradt – és részben még ma is használt – nevezetes útvonala. amely a Birodalom fővárosábak főterétől, a Forum Romanum-tól indult, s haladt Itália délnyugati területei, többek közt az akkori Birodalom második legnagyobb városa, Capua felé. Az út építését még a köztársaság idején Appius Claudius cenzor [köztársasági főhivatalnok] rendelte el Kr.e. 312-ben – innen az út elbevezése – azzal a céllal, hogy a Dél felé terjeszkedő Birodalom légióinak hadi utánpótlását és hírszolgálatát biztosító fő közlekedési útvonalaként szolgáljon.
2.2. A legenda szerint a keresztényüldözések elöl Rómából a Via Appiá-n át menekülő Péter apostol előtt az úton megjelent Jézus, aki épp az ellenkező irányba, Róma felé ballagott. Péter megdöbbenten kérdezte tőle: ‘- Quo vadis, domine” („- Hová mész, uram?”). Jézus így válaszolt: „- Venio Romam iterum crucifigi.” („Rómába megyek, hogy ismét keresztre feszítsenek.”) Péter megértve a válasz értelmét, legyőzve gyengeségét, s vállalva a mártíromságot – végül is ahogy az történt, a fejjel lefelé keresztre feszítést – megfordult és visszatért Rómába.
2.3. A Via Appia mentén számos korabeli katakomba, és azokban ókeresztény ókeresztény sírok, szarkofágok találhatók a föld alatt. A katakombák a Kr.e. 2. század elejétől nem csak temetkezési, de menedék- és találkozóhelyként, sőt templomként is szolgáltak a korabeli keresztények számára.
3.1. Róma alapítása (Kr.e. 753) előtt Itália földjének északi vidékeit a magas kultúrájú, rejtélyes etruszkok lakták. Birodalmuk központja, legjelentősebb városuk a Rómától északra fekvő, Rómához közeli Veji volt.
3.2. „Halálközösülés” – Az a feltárt etruszk sírkamrák falain megmaradt, az élet élvezetét, örömeit ábrázoló frivol témájú freskók, bizarr sírmellékletek díszítő elemei alapján a késő utókori magyarázataként használt kifejezés. A máig pontosan meg nem értett, meg nem fejtett jelentésű erotikus témájú műalkotások valószínűleg túlvilági rituális célokat szolgáltak, s a halálban valamiféle örömteli dolog beteljesedését láttatni akaró hitvilágról szólhatnak..