| Hadházi Dániel | (2024. március 17.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten egy érdekes irodalmi tartalmú videót ajánlok a figyelmetekbe. A videó Katona József ‘Bánk bán’ című darabjából Tiborc panaszát mutatja be. Annak érdekessége, hogy a jelenetben mindkét szerepet, Tiborcét és Bánkét is, ugyanaz a színész, Sinkovits Imre alakítja. Nyilvánvaló mindez a mai kor technikai lehetőségei adta trükk, egy olyan szerkesztett videó, amely két különböző idejű színházi felvételnek – a hang és a látvány tekintetében egyaránt – az egymáshoz illesztésével készült. Az egyik alkalommal Sinkovits Imre Tiborcot, a másik esetben pedig Bánk bán szerepét játszotta. A kétségtelenül érdekes filmvágói trükkön való csodálkozáson túl, azonban érdemes magára a jelenetre is figyelni, a színészi játékra, a jelmezekre és az elmondott szövegre is.
Mindez természetes lenne, de sajnos manapság mégsem az. A színház ma bátran, sőt, egyenesen merészen nyúl még a klasszikus művekhez is. Mostanában nagyon szeretik azokat átértelmezni, a korhoz „igazítani”. … Egyik barátom, és levelezőtársunk, Makray Ferenc néhány nappal ezelőtt a Nemzeti Színházban megnézte Vidnyánszky Attila rendezésében a felújított Bánk bánt. Hiába a remek Vidnyánszky Attila a rendező, ha az előadás, a rendezői koncepció, , a jelmezek, a díszletek, a színészi játék, a színészek és a közönség előadás alatti kapcsolata annyira eltér a dráma eredeti, Katona-féle verziójától, hogy még akkor is, ha a színészek hűen mondják a leírt szöveget, az így megszülető alkotás valahogy már mégsem Katona József műve, hanem – jelen esetben – Vidnyánszky Attila Bánk bánja lesz. Csakhogy, ekkor ezt is kellene kiírni a plakátokra. De nem ez történik, hanem továbbra is Katona József neve szerepel szerzőként a címlapokon. … A barátomnak annyira nem tetszett az átszabott, úgymond „a mai korhoz igazított” darab, hogy csupán a jól nevelt polgári magatartási szabályoknak engedve várta meg az előadás végét, de részéről a taps ezúttal elmaradt. …
Nagy tisztelettel kérdezem – szinte vitára bocsájtom – beszéljük meg, hogy lehet megőrizni a nagy klasszikus műveket úgy, hogy ne porosodjanak be, de mégis megőrizzék szerzőjük eredeti gondolatait? Az én válaszom a folyamatos műsoron tartás, azaz legalább 5 évente egy újbóli friss, de klasszikus stílusú bemutató. … A színházi kísérletezéshez a klasszikusokon kívül oly sok más darab és oly sok más alkalom kínálkozik!
Katona József a Bánk bánt a Döbrentei Gábor által szerkesztett Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatára küldte be 1815-ben. A pályamű a bíráló bizottság részéről visszhangtalan maradt. Katona, barátai kritikai észrevételeit megfogadva, 1819-re átírta a darabot, de az az 1833-as kassai ősbemutatóig, még több mint 10 éven át továbbra is észrevétlenül szunnyadt. Az ősbemutató után néhány évvel később maga Széchenyi István is megnézte Katona színművét. Ő nem volt elragadtatva attól, Felforgató, és a fennálló rend ellen lázító műnek tartotta. 1839-ben a színházlátogatás után ezt a naplóbejegyzést tette: „Megfoghatatlan, hogy a kormány megengedi ily esztelenség előadását. Rossz, veszedelmes tendencia.” De a darabnak épp ez a rebellis töltete indította a márciusi ifjakat arra, hogy Katona Bánk bánját 1848 március 15-ének estéjén a Pesti Nemzeti Színház műsorára tűzzék. A forradalom eseményei azonban elsöpörték az aznap esti bemutatót, s arra csak egy héttel később, de ugyanolyan forradalmi tűzben égve került sor. … Szerintem mindezeket a dolgokat tudni kell, mielőtt egy klasszikus mű „újragondolására” sor kerül. … És azt se felejtsük el, hogy ez a mű egyik nemzeti operánknak, Erkel Ferenc Bánk bánjának az alapja is. ) Ő Erkel Ferencet ír a címlapra, nem Katona Józsefet. )
Így nézzétek és hallgassátok meg Tiborc panaszát Sinkovits Imre előadásában. Utána pedig az operából Bánk nagy áriáját Simándy József előadásában.
Katona József: Bánk bán / Tiborc panasza – Sinkovits Imre
Erkel Ferenc: Bánk bán / Bánk nagyáriája – Simándy József
Dani