| Hadházi Dániel | (2024. április 7.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Egy héttel Húsvét után ismét istenes verseket, ezúttal két Nemes Nagy Ágnes költeményt küldök Nektek. Azért csak Húsvét után mertem ezeket a verseket elküldeni, mert ezekben a költeményekben úgy van jelen a hit, hogy közben a költő – a Húsvét misztikumát megtagadva – bevallottan hit nélküli embernek tartja magát. Nemes Nagy Ágnes esetében ez az állapot azért is nagyon érdekes, mert felmenői között szép számmal találunk mélyen hívő embereket, református lelkészeket. A költőnő hitetlenségében odáig jut, hogy perlekedik az Istennel. De hát, hogyan lehet perlekedni azzal, akinek létét tagadjuk? A megmagyarázhatatlanra talált, ember alkotta „racionális” magyarázattal beérve, csak valaminek a hiányaként, csak a köröttünk tátongó megfoghatatlan és néma űrként értelmezhetjük az Istent. Ez a pusztán racionalitásból fakadó hiányérzet jelenik meg Nemes Nagy Ágnes e két istenes versében. …
De azért is csak Húsvét után mertem küldeni ezeket a költeményeket, mert így az ünnep elmúltával talán nekünk is könnyebb már elgondolkodnunk azon, vajon a mi hitünk is kiüresedőben van-e, vagy még hittel hiszünk és bízunk a húsvéti ígéret igazában?
Nemes Nagy Ágnes: Istenről – Mácsai Pál
Nemes Nagy Ágnes: Kiáltva – Györgyi Anna
Nemes Nagy Ágnes életéről és költészetéről tudhatunk meg többet, ha meghallgatjuk a költőnő életútját tömören bemutató alábbi ismertetőt:
100 éve született Nemes nagy Ágnes / Lét-ige
Dani