| Hadházi Dániel | (2024. május 12.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Ezen a héten fordítsuk tekintetünket egy kicsit a világirodalom felé. A korszak legyen a középkor, a helyszín Franciaország, a költő pedig François Villon. Korábban már többször is foglalkoztunk Villon költeményeivel, de akárhányszor ütünk fel egy Villon kötetet, Villonnak valahogy mindig sikerül meglepnie minket. Én, aki nem tudok franciául, és ezért eredetiben nem élvezhetem Villon verselését – levelezőkörünkben, néhány kivételtől eltekintve, ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül – ezért műfordítót kell segítségül hívnom, ha meg akarom tudni, vajon Villon több százévnyi távolból akar-e és tud-e, képes-e verseivel mondani bármit is még a mai kor emberének. Mert hogy akar, az biztos, különben miért jegyezte volna le verseit? Villon üzenetét a múltból egy kiváló magyar költő és műfordító, Faludy György szavai közvetítik számunkra. Dehogy csak közvetítik, tolmácsolják. A tolmácsolás sokkal több, mint a közvetítés. A jó tolmács nem csak fordítja a szavakat, a mondatokat, de a közlő szándékát is képes átadni, érzékeltetni. A művészi tolmácsolás nem csak mindkét nyelv tökéletes ismeretét igényli, annál sokkal többet. Ha jó a tolmács, azt kell hinnünk, hogy az, aki valójában idegen nyelven beszél, valahogy mégis az anyanyelvünkön szól hozzánk. … És Faludy György ilyen kiváló tolmács. Közvetítésével maga Villon szólal meg magyar anyanyelvünkön a francia középkorból – a francia Villon magyarul! Erre egyetlen jövőbeni tolmácsgép sem lesz képes!
François Villon: Akasztófavirágok balladája – Szilágyi Tibor
Erre a hétre zenei mellékletet is küldök, Hobónak egy, Villon és Faludy közösen ihlette versfeldolgozását.
Villon – Faludy: Apró képek balladája – Hobo
Ezeket üzeni nekünk Villon a középkor több évszázadnyi távolából, Franciaországból. … Szinte beszélget velünk. Ebből a szempontból, mintha megállt volna az idő.
Dani