| Hadházi Dániel | (2024. július 14.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
A mai vasárnap július 14. Levelezőkörünk tagjai közül valószínűleg kevesen emlékeznek már erre a nevezetes dátumra, pedig egykor az általános és a középiskolában még betéve kellett tudnunk milyen hatalmas, az egész emberiség későbbi történelmét meghatározó események kiinduló pontja volt egykor ez a nap. … 1789. július 14-én a párizsi nép megrohamozta és lerombolta a Bastille-t, egy börtönnek és fegyverraktárnak használt erődöt, ahogy akkoriban az iskolában mondták, a „zsarnokság szimbólumát”. Ezen a napon tört ki a nem is oly rég még csupa nagy kezdőbetűvel írt „Nagy Francia Forradalom”. …
Azóta már mindent máshogy, sokkal árnyaltabban látunk. A forradalom híres jelszava „Szabadság. Egyenlőség. Testvériség.” üres szavak, írott malaszt maradt csupán. Ma már látjuk, mert a Bastille lerombolását követő hetek, hónapok és évek eseményei bizonyították, mindez nem is történhetett másképp, mert a forradalom valódi célja nem az egész emberiség közös boldogságának kivívása, hanem a hatalmát – végső soron – az égiektől eredeztető szakrális királyi hatalom eltörlése volt az egész világon. De legalábbis Európában. Mindez azért, hogy annak helyére a nagyon is földi eredetű pénzhatalom kerüljön örök időkre uralmi helyzetbe. A „Szabadság. Egyenlőség. Testvériség.” hármas jelszava azonban a világtörténelem legzseniálisabban kitalált propaganda szólama volt, mely azóta máig hatóan alkalmasnak bizonyul embertömegek millióinak megtévesztésére.
A 18. század végén e megtévesztés egyik áldozata például a magyar jakobinusok eszméivel szimpatizáló kiváló költő, a polgári származású Batsányi János. A Batsányiban élő, ezeknek a a francia forradalommal összefonódott, később ugyan hamisnak bizonyult jelszavaknak az igazságába és más társadalom jobbító szándékú illúziók megvalósításába vetett hit őszinteségét azonban semmiképpen sem vonhatjuk kétségbe.
Az alábbiakban hallgassátok meg Batsányinak a francia forradalom ihlette három versét. A három közül az első kettőben ‘A franciaországi változásokra’ és ‘A látó’ című költeményekben találjuk azokat a máig használt szállóigéket, mint például ” Vigyázó szemetek Párizsra vessétek’, ‘A látó’-ban pedig ez: „Vidulj, gyászos elme, megújul a világ, s előbb mint e század végső pontjára hág.” … Mindkét költemény, ‘A franciaországi változásokra című 1789- ben, ‘A látó’ pedig 1793-ban Batsányinak a Baróti Szabó Dáviddal és Kazinczy Ferenccel közösen alapított ‘Magyar Museum’ című, első honi irodalmi folyóiratban jelent meg először nyomtatásban. Később Batsányi és a nála jóval mérsékeltebb gondolkodású Kazinczy kapcsolata megromlott és eltávolodtak egymástól. .
Batsányi János: A franciaországi változásokra – Bessenyei Ferenc
Batsányi János: A látó – Papp Zoltán
Csoda-e, ha ilyesféle eszmék terjesztése miatt a császári bíróság szigorú börtönbüntetésre ítélte Batsányit. E börtönévek „emléke” a harmadik Batsányi vers, az 1805-ből származó ‘A rab és a madár’ című költeménye. De ebből a költeményből kiderül az is, hogy mennyire más a magyar és a francia jakobinus néplélek. A magyarban, mint Batsányiéban még ott él, ott lakik a világot teremtő Isten.
Batsányi János: A rab és a madár – Sinkovits Imre
Mindhárom vers nyelvezete lélegzetelállítóan friss és mai. Teljes pompájában csillog bennük a magyar nyelv. Még ha mai gondolatainkat a múltba visszavetítve nem is értünk egyet a Batsányi közvetítette jakobinus eszmékkel, azt azonban feltétlenül el kell ismernünk, nagyszerű költő alkotásai a fentebbi versek. … Mi, akik a magyar kultúra ápolása és védelme érdekében tevékenykedünk, úgy tudunk eleget tenni vállalt hivatásunknak, ha néha – néha lesöpörjük a port a régi magyar irodalomról, és elolvasunk, vagy meghallgatunk egy-egy költeményt régi eleinktől, nem feledve a nagycenki Széchenyi kripta feliratát: „Voltunk, mint ti. Lesztek, mint mi.”
És ha már a francia forradalomról beszélünk, van-e, lehet-e igazibb összehasonlítása a két nép lelkének, mint a két nép himnuszának összevetése. A miénk, a magyar himnusz Isten nevével kezdődik és az lényegében egy Istenhez intézett imádság, fohász. Míg a franciáké a forradalom hevében keletkezett és a népet csatába hívó és harcra lelkesítő induló. Isten már nincs jelena francia himnuszban, csak a győztes nép.
Marseillaise (Mireille Mathieu)
Dani
| Csiba József | (2024. július 14.) |
Kedves Dani!
Köszönöm! Ki az a magyar, aki merné követni Mireille-t?
Üdvözöllek, Jóska