Heti vers – 13./2026

Álmok álmodói _ Csoóri Sándor

Takaró Mihály – Könyvjelző – Csoóri Sándor

Mint ahogy arról már korábban is írtam, e levelező körrel részben átfedésben működő kisebb baráti társaságban csütörtök esténként filmekről szoktunk beszélgetni. Két héttel korábban a Kósa Ferenc rendezte ‘Tízezer nap’ című film volt terítéken. Az egy egyszerű magyar paraszt ember sorsán keresztül próbálja bemutatni a magyar parasztságnak a Horthy-korszaktól kezdve, az ötvenes évek elejének padlás lesöprésein, majd az 56-os forradalmon át a tsz-esítésig ívelő történetét. A  film úgy mutatta be ezt az egész magyarság számára máig hatóan meghatározó jelentőségű átalakulási / átalakítási folyamatot, hogy abból – véleményem szerint – a szegény sorsú emberek iránt érzett nyilvánvaló rokonszenv és azonosság vállalás mellett, kimaradt a szakrális nemzettudatból fakadó összetartozás érzésének ábrázolása. Legalábbis én így láttam.  A film egyik forgatókönyvírója Csoóri Sándor volt. E fentebbi megállapításomnak igazolása, vagy cáfolatának keresése indított Csoóri költészetének tanulmányozása felé.

 …

A költői életutat bemutató Takaró Mihály beszélgetésben elhangzottak megerősítették bennem a fentebb kifejtett érzésemet, Elhangzik a tudós szájakból, hogy Csoóri népiessége modern népiesség. Az a paraszti és képeiben, metaforáiban az egyetemes európai kultúra, elsősorban a szürrealizmus, érdekes ötvözete. Ha a népet, annak egészét egy emberhez hasonlítjuk, akkor a népnek van teste, keze, lába, de van feje és szelleme is. A Csoóri verseket olvasva, hallgatva, arra jutottam magamban, Csoóri költészete sokkal inkább a nemzet testével áll közelebbi, ahhoz örökre hozzá tapadó, attól soha el nem választható  kapcsolatban, sokkal inkább a testtel, semmint a fejjel. Ez azonban nem baj, mert ezek csak szerepek, Istentől kapott feladatok. Az olyan kivételes géniuszok, mint Petőfi, akik magukban egyesítik mindkét lényeget, nagyon-nagyon ritkán és csak kivételes időkben születnek.  … A testnek szüksége van a fejre, s a fej sem élhet test nélkül. A fej nem tud testté válni, és a test sem tud fejet növeszteni. Egy nemzet életéhez mindkét fajta emberre szükség van.

És ezek után hallgassatok meg  néhány Csoóri verset:

1. Anyám fekete rózsa – ismeretlen előadó

2. Anyám szavai – Sinkovits Imre

3. Szeptemberi nők – Ferenci Attila

4. Menekülés a magányból – Császár Angéla

És végül két meglepetés – vers és gondolatok az ide tartozásról, magyarságról, a test önmagára ismerése:

5. Idegszálaival a szél – Trokán Péter

6. Csoóri Sándor gondolatai 1956-ról – Hegedűs Bori

Dani