| Hadházi Dániel | (2024. szeptember 1.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Az erdélyi, életét és egész sorsát nevében is hordozó Reményik Sándor az egyik legkedvesebb költőm. Számtalan gyönyörű versét küldtem már Nektek az eddigiek során, de Reményiknek mindig van valami olyan új, nem várt meglepetése számunkra, aminek szépségén és gondolatgazdagságán csak elcsodálkozni tudunk. Így került most ezen a héten elém a költőnek az ‘Egy perc’ című verse.
A pillanatban az egészet megragadni, úgy ahogy azt a japán haikuk teszik, csak a legnagyobbak képesek. Reményik ebben a versében eljut az ihletettségnek abba az állapotába, ahol megjelenik előtte a szavakkal leírhatatlan tökéletes egész, a napi élet zavaros és kusza történései által eltakart lényeg, az örök harmónia.
Az előbb Reményikkel együtt azt mondtam, „szavakkal leírhatatlan”, és valóban az, de Reményik verse mégis valahogy megpendít bennünk egy olyan húrt, mely egy titokzatos kéz által jó előre erre a szavakkal leírhatatlan harmóniára van hangolva. érzésekből, emlékekből, a múlt képeiből, illatokból, színekből, formákból – az életünkből.
Az interneten sokféle változatban megtalálható, meghallgatható ez a vers. Én a sok közül a Czövek Zsuzsa féle alábbi változatot találtam a legszebbnek, hozzám legközelebb állónak.
Reményik Sándor: Egy perc – Czövek Zsuzsa
Dani
| Vincze Attila | (2024. szeptember 1.) |
Köszönöm Dani.
Attila