| Hadházi Dániel | (2024. szeptember 15.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Irodalmat kedvelő emberként, meggyőződésem, hogy a vers, a líra és a széppróza nem egyszerűen csupán önmagáért való művészet – annál sokkal több. Kor- és néprajz, szociológia, de még emberismeret, pszichológia, sőt a cselekmény környezetének, a tájnak láttató leírásával, történeti föld- és természetrajz is. Vallom, ennek az állításnak az igazságát a magyar széppróza, de különösen Móricz Zsigmond paraszti tárgyú novellái igazolják a legjobban. Egy olyan nagyszerű író, mint Móricz Zsigmond elbeszélését olvasva, hallgatva szinte filmszerűen elevenedik meg előttünk az egyszerű történet, a jómódú Sarudi-lány lakodalmára a többi aratóval együtt meghívott szegény zsellér, az örökké korgó gyomrú és az életében legalább egyszer jóllakni akaró Kiss János tragikus esete. Hiába a tragikus vég, sem mi, sem – érezhetően – az író nem szimpatizál az áldozattal. Hiszen nem is lehet, mert Kiss János halála nem katarzis, hanem értelmetlen és valódi cél nélküli önpusztítás, gyakorlatilag öngyilkosság. Ebből a szempontból már a névválasztás, az író által a főhősnek adott neve – Kiss János – is jellemző. Földhöz közelien kicsi és átlagos – Kiss János. De a történetben mindezek ellenére valahogy mégis benne van a kor egésze, a tragédiához vezető társadalmi háttér, a zsellér lét kilátástalanul szűk és reménytelen világának pontos leírása, de ,mellette finoman, nem direkt módon annak objektív kritikája is. … Móricz 1909-ben, alig 30 éves korában írta ezt a nagyszerű elbeszélését. Mennyi megélt élettapasztalat, nép- és emberismeret szükséges egy ilyen sűrített dráma megalkotásához. Az efféle ismeretek nélkül nem születhet egy ilyen remekmű!
Móricz Zsigmond: Tragédia – Csuja Imre
Dani