Heti vers – 39./2024

Hadházi Dániel                                                                                (2024. szeptember 22.)

Tisztelt Levelezőtársak!

Ha a múlt héten küldött ‘Tragédia’ című Móricz novellát nagyszerűnek minősítettem, akkor vajon milyen jelzővel kellene illetnem ezt az erre a hétre küldött másik Móricz elbeszélést. a ‘Barbárok’-at? Véleményem szerint ez a Móricz által 1931-ben írt mű a magyar prózairodalom egyik kiemelkedő alkotása. Valószínűleg, sokan ismerik közületek, de az ifjabb generáció tagjai közül talán néhányan nem. Ezért gondoltam, hogy a múlt heti Móricz novella után erre a hétre ismét ugyanannak az írónak egy későbbi korszakából származó remekművét tárom elétek. 

Ez a novella – véleményem szerint – tökéletesen bizonyítja azon múlt heti állításom igazát, mely szerint az irodalom nem egyszerűen gyönyörködtetni akaró mművészet csupán, de – ha nem is a szó szoros értelmében – történelmi. néprajzi, szociográfiai és nyelvészeti forrásanyag is. Persze, mindez igazából csak akkor valósul meg a maga tökéletes egységében, ha azt a történetmesélés, a szóhasználat és a mondatfűzés olyan nagyszerű mestere, mint amilyen Móricz Zsigmond, teszi. .. .Az egyszerű történet az emberi természet legsötétebb oldalát mutatja be, egy brutális pusztai gyilkosságnak és e gyilkosság feltárásának történetét meséli el.

A novellát akár egy három felvonásból álló szűkszavú, mégis minden történést pontosan leíró és láttató színdarabnak is tekinthetjük. Az első felvonás a bűn elkövetése, a második a bűn feltárása, a harmadik pedig a büntetés és a bűnhődés, mely a bíró szájából elhangzó „- barbárok” szóval nyeri el erkölcsi értelmét. Ez a novella címe is, ‘Barbárok’  A bíró kifakadása az író erkölcsi és kulturális értelemben vállalt távolságtartását is jelenti. …Az irodalom kritika mindezt általában az elmaradt magyar viszonyok, az Ady-féle „magyar ugar” prózai megfogalmazásaként értelmezi. Igen, valóban az, ezeknek a vad és durva viszonyoknak a bemutatása Móricz szándéka.  … 

De vegyük észre azt is, hogy a világ egy másik vidékén, egy másik, tőlünk nyugatra fekvő kontinensen, ugyanezt a „barbár” viselkedést és életszemléletet western kultúrának nevezik, és – jóllehet sokaknak talán úgy tűnhet, túlságosan is erős, sőt, egyenesen igazságtalan, én mégis tartom, állításom helyes – ez a bizonyos viselkedésmód és világlátás ma már romantikus színben feltüntetve az amerikai nép – legalábbis annak egy meghatározó része számára –  kulturális önazonosságának alapja lett. … Míg idehaza a barbárságot, mi még mindig barbárságnak tartjuk.  

Móricz Zsigmond: Barbárok – Csuja Imre

Dani