| Hadházi Dániel | (2024. október 20.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
A magyar történelem egyik legkevésbé értett eseménye az 1514-es Dózsa-féle parasztlázadás. Az idők során nagyon sokan elemezték már ennek a parasztfelkelésnek az okait, és a felkelés leverésének szomorú, sőt, egyenesen tragikus következményeit. A marxista történetírás azt, illetve a felkelés kirobbanásának okait az elnyomók és az elnyomottak antagonisztikus ellentéteként mutatja be. Elfelejtik megemlíteni, hogy a parasztság egy része országos uraik felhívására, a török elleni keresztes hadjárat céljából gyülekezett Rákos mezején. Dózsa György parancsnoksága alatt. Igaz azonban az is, hogy nyáron, aratás idején lett volna bőven munka, tennivaló odahaza a földeken is. Ezért a helyi földesurak nem szívesen engedték el jobbágyaikat a keresztesek táborába. A török elleni harcra gyülekező had végül azért fordult saját urai ellen, mert a királyi kincstárat, melyből a hadjáratot finanszírozták volna, rejtélyes kezek– máig nem kellően tisztázott körülmények között – kiürítették, azaz ellopták a meghirdetett keresztes háborúra szánt pénzt.. Így nem jutott elegendő eszköz a keresztesek fel-fegyverzésére, zsoldjára és élelmezésére. Ez a pénzhiány. illetve annak következményei vezettek az erőszakos események kirobbanásához. Bárhogy történt is, az azonban kétségtelen, hogy ez a felkelés – 12 évvel a mohácsi katasztrófa előtt – jelentősen meggyengítette, sőt, meg is roppantotta a Magyar Királyság katonai erejét, és tragikusan megosztotta a magyar népet..
A Dózsa-féle parasztlázadás, illetve annak véres megtorlása, valamint a felkelésnek a magyar nép későbbi történelmére nézve tragikus következményei számos, elsősorban baloldali érzelmű művészt – írót, költőt, zenészt, festőt – megihletett. Ezek egyike volt például Ady Endre. Ő az 1907-ben írott ‘Dózsa György unokája’ és az 1908-ban először megjelent ‘Dózsa György lakomája’ című verseiben az 1514-es parasztfelkelésben az első világháború előtti időkben megindult és az idők előre haladtával mind vörösebb színűvé váló, elsősorban agrárproletár lázongások történelmi előzményét látja, 1514-et e mozgolódások analógiája-ként értelmezi. (Ennyit egy egyébként nagyszerű költő máskor is sokszor megbicsakló politikai tisztánlátásáról.!) Minthogy a ‘Dózsa György lakomája’ című verset hangzó formában nem találtam meg, ezért a költemények – ezúttal kivételesen csupán az írott változatát közlöm.
E “vöröses” művészi vonulat egyik kései képviselője Bella István, a fiatalon elhunyt erdélyi származású költő, aki 1985-ben írott ‘Székely Dózsa György’ imája’ című nagy hatású versében, a brutális kivégzésére váró Dózsa György szájába adva mondja el saját álláspontja szerint a tragikus események okait és megjósolt következményeit, az országnak a parasztvezérhez – a magyar Krisztus-királyhoz? / (én nem hinném, hogy Dózsa magyar Krisztus-király lett volna!) – hasonlóan hamarosan bekövetkező széttépettetését feldarabolását.
Kevesebb szó esik azonban a történtek előzményeiről és arról is, hogy a brutális kegyetlenségű úri bosszú az előzőleg csőcselékként tomboló, pusztító paraszti tömeg ugyan-csak bestiális atrocitásaira adott, hasonlóan véres földesúri megtorlás volt. .. Én magam ebben sokkal inkább az istentelen és véres – és épp ezért bűnös – bosszúszomjat és viszont bosszúszomjat látom, magyarnak a magyar ellen fordulását, népünknek a hősiességgel rokon öngyilkossági hajlamának korai megnyilvánulását, nem pedig az öntudatra ébredt elkeseredett parasztság vérbe fojtott osztályharcos küzdelmét. … 1514 – a véres „polgárháború” – mindössze 12 évvel előzte meg a mohácsi tragédiát. Ilyen körülmények között hogyan lehetett volna felkészülni a török ellen hamarosan biztosan megvívandó harcokra?
A Dózsa-féle parasztlázadás értékelése, még több mint 500 év múltán is, máig sem jutott nyugvó pontra. Mindegyik korábbi történelmi korszak mindig a saját akkori rövidtávú politikai szempontjaihoz igazítva tárta kortársai elé ezt a tragikus eseményt. Talán a legnagyobb tanulsága ennek a szomorú történetnek, hogy kritikus időkben a magyarság eddig nem tudott kitermelni magából olyan, az adott helyzetet, a történelmi körülményeket világosan látó, és a magyarság érdekében bátran cselekedni is hajlandó történelmi személyeket, akik a helyzetet a nép előtt őszintén feltárva, így a népet megnyerve és annak erejét ügyesen felhasználva, képesek lennének azt a valódi ellenség ellen fordítani. Ilyen bátor, becsületes, lényeglátó személy/ és a magyar néppel együtt gondolkozó és érző személyek nélkül nincs győzelem a jövőben sem, és talán még jövő sincs.. … Vajon megtanuljuk-e valaha is ezt a leckét? … Most, a tragikus végű 1956-os forradalom és szabadságharc napjaira emlékezve, gondolkozzunk el a fentiekben leírtak igazságán.
Ady Endre: Dózsa György unokája – Benkő Gyula
Ady Endre: Dózsa György lakomáján
Sebő pajtás, mit szól a gyomrod?
Pajtás, ebeké a vérünk:
Fejünk fölött varjak kárognak.
Pajtás, meghalt a vezérünk.
Különb volt, mint nyolcvan apátúr,
Szentebb úr nem vala itten,
Úgy trónolt ott, a tüzes trónon,
Mint az egekben az Isten.
Tréfás gyilkosok csiklandozták
S meghalt komoly, büszke fővel.
Háta mögött egy püspök állott
Szenteltvízzel és füstölővel.
Sebő pajtás, jóllaktunk egyszer,
Holt ember varjaknak étkük.
Pajtás, mi voltunk a rossz varjak.
Mi éhesen széjjeltéptük.
Gyomrunkban az élet s az átok,
Hajh, gyomor, hajh, kutya bendő,
Ti vagytok Magyarország sírja
S ti lesztek majd a jövendő.
Lesz bőjtje a nagy lakomának,
Lesz új vezér és új Dózsa,
Sebő pajtás, ne köpködj: megvált
Bennünket a Dózsa trónja.
Bella István: Székely Dózsa György imája — Szűcs Péter Pál
Zenei mellékletként nézzétek és hallgassátok meg Erkel Ferenc ‘Dózsa György’ című operájából a ‘Fegyvertánc’-ot a BM Duna Művészegyüttes Tánckarának előadásában.
Dani