| Hadházi Dániel | (2024. november 3.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Holnap, november 4., az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének gyásznapja. E szomorú dátumra emlékezve, talán megbocsájtható, ha ezúttal két fekete bakacsinba vont, gyászos hangulatú verset küldök Nektek erre a hétre.
Az első ezek közül Tollas Tibor ‘Bebádogoztak minden ablakot’ című költeménye. Tollas Tibor az 1956 utáni idők nyugati magyar emigráns irodalmi életének egyik legjelentősebb alakja, Költő, újság alapító, publicista,az irodalmi élet egyik szervezője. a kommunista rendszer kemény ellensége. Mint egykori csendőr főhadnagyot a zsidók deportálásában való közreműködése miatt háborús bűnösnek minősítették, és9 évi börtönbüntetésre ítélték.. Börtönéveit a Gyűjtőfogházban, Vácon és a tatabányai kényszer munkatáborban töltötte. 1956-ban három hónappal a forradalmi események kirobbanása előtt szabadult. Aktívan részt vett az ’56-os eseményekben. A bukás után nyugatra emigrált, egy ideig Bécsben majd Münchenben élt. Ott is hunyt el 1997-ben. … Mondanom sem kell, versei szinte a legutóbbi időkig tiltólistán voltak. Így az erre a hétre küldött, a börtönévei alatt írt, ‘Bebörtönöztek minden ablakot című költeménye is. Ez a vers az elvesztett szabadságról álmodó képzelet és a véresen sivár rab valóság képei közti ellentét költői megfogalmazása. A költemény a rabok elől még az alig tenyérnyi résen át bejutó, számukra a külvilágról hírt hozó napfényt is elzárni akaró alantasan kicsinyes bosszúvágy és az egykori szabadság élettel teli képeinek ellentéteként tárja elénk a lélek fájdalmas szenvedését.
Tollas Tibor: Bebádogoztak minden ablakot – Petrozsényi Eszter
Az erre a hétre küldött másik vers, még az előzőnél is komorabb hangulatú. … Az az 1956 utáni megtorlásokat idézi. (Én legalábbis ezért tettem ezt a verset ebbe a blokkba, De, persze a közvetlen jeleneten túl, a költeménynek van ennél mélyebb értelmű spirituális tartalma is,) … Csak néhány szó. mégis látunk, vagy legalábbis elképzelünk mindent. Ott vagyunk mi is. Minket visznek, minket vezetnek föl? Velünk történik mindez, vagy csak szemtanúi vagyunk a történéseknek? Ember, vagy állat, az akit kivégeznek, levágnak? Ítélet nincs, Isten némán hallgat. Körben pedig mindent beborít a sivár fehér hó. … „.- Nem tudom., Nem tudom. Nem tudom” … Mi és miért történik? … Nem tudom. … Csak néhány szó. Csak a kietlen egyedüllét, a magány, és a brutális közöny. Mint egy nyomasztó álomban, mindent egyszerre átélve és kívülről látva játszódik le a tragédia. … Egyszerre látunk és érzünk mindent, de semmit sem tudunk, és semmit sem értünk. … Elfelejthetetlen ez a szűkszavú Pilinszky vers. A legnyomasztóbb költemény, amit valaha is olvastam, mely mégis valahogy a leplen túli, számunkra érthetetlen „igazságról” szól.
Pilinszky János: Vesztőhely télen – Balázs László Gábor
Dani