| Hadházi Dániel | (2024. november 10.) |
Tisztelt Levelezőtársak!
Erre a hétre két gyönyörű Áprily Lajos verset küldök Nektek. Az első címe ‘Lassú szárnyon’, a másiké pedig ‘Az én csodám’. Az ilyen témájú verseket a vallásos, illetve az „istenes” vagy az „Istent kereső” versek kategóriájába szokás sorolni. Az erdélyi származású, református vallású Áprilynak valószínűleg soha sem kellett keresnie az Istent, hiszen Isten létének tudata a költő egész világának, életének része volt.
Minden igazán hívő ember számára egyszer csak eljön a pillanat, amikor kapcsolatát „tisztázni” akarja Istennel, megszólítja Őt. A Teremtő és a teremtett lény kapcsolata azonban nem lehet egyenrangú kapcsolat. Az ember csak alulról felfelé tekintve szólhat Istenhez, kitől létét és létének minden örömét kapta. Az életútját kísérő terheket a bánatot nem Ő, nem az Isten teszi vállainkra, hanem mi magunk, emberek, a sajátunkéra és a másokéra is. De ha mindezt megértjük és hinni tudunk, ha „megtaláljuk Őt”, Ő leveszi e nehéz súlyokat vállainkról – még a bűnök súlyát is – és az élet teljességét kínálja nekünk, mert tudja, hogy mi, a sárból és agyagból gyúrt, de Isten képmását viselő emberek, gyarlók vagyunk, akik azonban nem próbatétel, hanem számunkra fel nem fogható küldetés céljából járjuk földi életünk útját.
Áprily Lajos: Lassú szárnyon – Györgyi Anna
(Györgyi Anna helyesen mondja a verscímet, mely a videó címében helytelenül jelenik meg!)
Áprily Lajos: Az én csodám – Zámbori Soma
Dani